2013. augusztus 8.

Marketingfogások a könyvpiacokon II. rész - A cím

Cím. Ez a hárombetűs szócska sokkal jelentősebb egy könyv arculatában, mint gondolnánk. Nem, általában nem ez alapján választunk könyveket, mégis legalább annyira fontos, mint egy fülszöveg. Miért is?

Mindenkinek szüksége van egy névre. Ugyanúgy, ahogy az embereknek van neve, ami alapján beszélünk, megszólítjuk, utalunk rá, ugyanígy a könyvnek is kell egy név, egy cím, ami alapján – következtet az író és kiadó – ha az emberek, beszélnek róla, akkor így emlegetik. Hiszen azt mégsem mondhatjuk, hogy az a könyv. Mégis melyik? Persze van olyan eset, hogy az íróval kapcsolatban emlegetjük a könyvet és addig ez rendben van, míg a szerzőnek csak egyetlen könyve van, de mi van akkor, ha Agatha Christie műveiről van szó? Abból van vagy százötven…

Az is egy kérdés, hogy milyen a tökéletes könyvcím. Nyilvánvalóan, ha szép, érdekes, hangzatos címe van egy könyvnek, akkor lehet, hogy előbb emeljük le a polcról. Nem szabad elfelejteni viszont az egyediséget, főleg ma, amikor a könyvpiac olyan méretekre duzzadt, hogy rengeteg könyvnek van hasonló vagy ugyanolyan címe. Az pedig egyértelmű szerintem, hogy a cím könnyen kiejthetősége, esetleg egyszerűsége is egy fontos szempont. (Talán ezért találkozhatunk a régi, magyar könyvekkel kapcsolatban három-négy szavas címekkel?)
  
Nem érdemes elfelejteni, hogy a címnek a szerepének is meg kell feleljen. Fontos, hogy lefesse a teljes történet lényegét, gondolkodásra késztessen, - vajon mit jelenthet – és úgy általában köze kell legyen a történethez. Tehát meg megmutatja, hogy kiről vagy miről szól (szóval magát a főkaraktert), esetleg a helyszínt, ahol játszódik, vagy azt, hogy mi történt.
Kivételek azért vannak, mert Dumas regényének a címe, pont nem a főszereplőről szól. A három testőr? Hol van D’Artagnan?

Lássunk azért pár jó példát is. Egyik kedvenc könyvcímem az Anna és a francia csók. Ez a cím első perctől kezdve rámutat, ki a történet főszereplő, csakúgy, mint a Harry Potter és a… ráadásul a francia csókkal két dologra is asszociálhatunk. A francia csók önmagába kicsit erotikusabb vonalat mutat (pedig egy YA könyvről van), viszont itt kimondottan a francia csók a romantikát szimbolizálja, mert a történet főcselekmény szála Annára és a szerelemre épül.  És ha még tovább akarnánk menni, akkor a francia csókot szó szerint is vehetjük, ami a történetre tökéletesen igaz lesz, mert Anna Franciaországba megy és egy félig francia srácba szeret bele.

Egy másik érdekes cím, A Burok. Angolul a cím teljesen más, hiszen a The Host szó szerint „A gazdatestet” jelenti viszont érdekes, hogy attól kezdve, hogy a gazdatest a főszereplőre, Vándorra mutat, a burok fogalma magyarul is átváltozik és attól kezdve, a burok egyszerű jelentése helyett, tudjuk, hogy a cím a gazdatestre utal. (Még szerencse, hogy a cím végül is ez lett, mert „A gazdatest” nem hangzik túl szépen magyarul.)
Más címváltoztatások sajnos kevésbé szerencsések. Vegyük például az Éhezők viadala harmadik kötetét. A kiválasztott. Önmagában semmi baj a címmel, hiszen Katnissre utal, viszont angolul a Mockingjay már azt jelenti, „A fecsegőposzáta”, ami szintén Katnissre utal és ettől kezdve a magyar cím túl egyszerű, túl jelentéktelen lesz. (Nekem speciel A kiválasztottról Harry Potter jut eszembe, akit szintén így emlegettek.) Tényleg olyan nehéz lett volna megtartani a fecsegőposzátát?

Viszont ha ez a cím rossz választás volt, akkor mit szóljunk a Kilencedik titkához Pittacus Loretól? Bár még a könyvet nem olvastam, de az első két részt igen, és rengeteg véleményben azt olvastam, hogy kilencedik csak egy egyszerű mellékszereplő, titokról pedig végképp nincs szó. Az angol cím amúgy a The Rise of the Nine, ami azt jelenti, hogy a Kilencek felemelkedése/felkelése. Nem igaz, hogy nem lehetett volna egy sokkal jobban kapcsolódó címet találni… még ha a Kilencedik titka jól is hangzik. 

Egy másik könyv, aminek a címének nincs sok köze a történethez, az a Szakítópróba. Viszont ellentétben az előző könyvvel, itt valamilyen szinten mégis jobb a cím magyarul, mert az angol cím Losing it, ami magyarra fordítva Elveszteni azt (mármint a szüzességet) és valljuk be, ez sehogy sem hangzik jól. Főleg úgy, hogy a cselekmény főszála egy idő után nem csak erről szól.

Mostanában a kiadók egyre többször döntenek úgy, hogy meghagyják az eredeti címét is a könyvnek a borítón, ha nem tudnak kitalálni egy jól hangzó címet, vagy azért, mert az angol cím sokkal divatosabb. Ez főleg a Könyvmolyképzőre jellemző. Bizonyos szinten ez jó is, mert így legalább tudjuk az eredeti címet is, (plusz angolul is tanulhatunk) és megmagyarázzák ezzel a dologgal azt, hogy miért van teljesen más címe lesz a könyvnek, mert lehet, hogy ami angolul jól hangzik vagy értelmes, az magyarul már nem biztos. Etikai kérdésként viszont megmarad, hogy Magyarországon, magyar nyelvű könyveken tényleg rendben van az angol cím?

Általában nincsen problémám az angol címekkel, de amikor egy sorozat első két részének magyar címe van, majd a harmadik már angol, az kissé következetlenség, szerintem.

Összefoglalva, egy regénynek rengeteg összetevője van, ami hozzáadja a maga részét ahhoz, hogy a könyv egyedi és kívánatos legyen az olvasók számára, így a hamarosan következő posztban a borítóról lesz szó.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése