2013. szeptember 2.

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Hihetetlen könyv egy távoli világról, ami valójában nem is állhatna távolabb tőlem - hiszen mi köze van egy huszonegyedik századi tizenévesnek a Távol-keleti gésa kultúrához a II. Világháború kellős közepén?




A történetről: Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást.




Az az igazság, hogy féltem elkezdeni ezt a könyvet. Nem tudtam, hogy mire számítsak, pláne azok után, hogy a gésákról annyi sztereotípiát lehetett hallani, csak hogy a legismertebbet említsük: a gésák valójában közönséges prostituáltak. Féltem attól is, hogy a történet túl tragikus lesz, vagy túl unalmasnak fogom találni, vagy egyszerűen nem fogom magamnak érezni a történetet, csak egy múló szeszély lesz, amit papírra vetettek, én meg botor módon elolvastam.

Ezért nagyon meglepődtem, amikor egy idő után rájöttem, igenis én, tovább akarom olvasni ezt a regényt, szeretném tudni, hogy végül milyen élete lesz-e Szajurinak. 


A történet eleje elég drámaian indult, viszont megkönnyebbüléssel észleltem, hogy Csijo/Szajuri E/1 mondja el a történetet, amitől a könyv olvasása meglepően könnyű volt. Ahogy az oldalakkal haladtam, egyre jobban elborzasztott, min kellett keresztül mennie Szajurinak csak azért, hogy gésává váljon, és hogy mennyi akadállyal kellett szembesülnie ebben a patriarchális társadalomban, ahol a lányok még arról sem dönthettek, hogy gésának menjenek-e. Viszont ennek ellenére, hányszor értettem egyet Szajurival, mint például Hatszumomo egy szemét dög (!), nem tagadhattam, hogy a gésák világa mennyire lenyűgöző. Persze ha csak a felszínt nézzük. Gyönyörű kimonók, táncestek és mulatozások, illatos teaházak és cseresznyefa-virágos kertek a Felkelő Nap országában… szerintem azt senki sem cáfolhatja, hogy egyetlen előnye sincs ennek az életnek. Habár, a többi dolgot nézve lehetnek kifogásaink.

A film plakátja

A regény alatt tehát megismerhettük a gésák életét és a valódi munkájuk célját, Japánt, mindezt a háború alatt, amitől a történet hangulata is komorabbá vált a vége felé. Azt is megtudhattuk, hogy azokban az időkben egy egyszerű gyékényen aludtak a japánok (de kényelmetlen lehetett), az obit és kimonókat felvéve szinte leülni sem lehetett (pláne vécére menni) és egy gésa jelöltnek az életének legfontosabb eseménye a mizuage volt, azaz a szüzesség elvesztése. Ja, és a felvilágosítás sem volt semmi.

A történet egyik fontos szála, mialatt Szajuri sorsa egyszer jobbra, másszor rosszabbra fordult az okijában, az az elnök iránti vonzalma volt. Maga az elnök karaktere nem szerepelt sokat és igazából csak a végén derült fény mindenre a személyével kapcsolatban, de végig ott volt Szajuri gondolataiban, cselekedeteiben és döntéseiben. Bizonyos szinten ez lázadásnak is minősült, hiszen a gésáknak nem lehettek ilyen érzelmei…


Az elnök és Szajuri első találkozása



Igazából nem hittem, hogy ennyire fog tetszeni (azaz nagyon), érdekes volt olvasni egy régi -számomra teljesen új - kultúráról, egy egzotikus világról, amiről eddig annyi fogalmam volt csak, hogy a sushijuk nagyon finom…

A könyvet befejezve természetesen kedvet kaptam a filmhez, amit nem sokkal később meg is néztem. Szerintem kimondottan jó könyvadaptáció lett, jól követte a könyvcselekmény vonalát, ráadásul az egzotikus hangulata is megmaradt. 



"Cseresznyefa virágzás"
Amit nagyon szerettem benne: A hangulatát, az egzotikus világot, valamint tényleg jó volt megismerni egy számomra ismeretlen világot. 

Ami kívánnivalót hagy maga után:A történet lassan indult és elég drámain, ami először megijesztett, de végül folytattam és... jól tettem.

Kedvenc karakter: Az elnök, Mameha

Borító: 5/3

Pontozás: 5/5*

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Régen én is tervbe vettem, hogy elolvasom. Azután éreztem így, hogy láttam a filmet. Aztán el ment a kedvem tőle, mert attól tartottam a film után unalmas lesz. Ám az ismertetőd megint meghozta a kedvemet, és a filmből való képkockákat elnézve már nem jut eszembe a teljes történet. Én tehát mindenképpen köszönöm, hogy megírtad ezt a bejegyzést nekünk!
    Kellemes délutánt:
    Atrix Wry (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szívesen :)) Szerintem tényleg nem fogod megbánni, ha elolvasod a könyvet:) (ha viszont mégsem tetszik, akkor is gyorsan lehet haladni vele, tehát semmikép sem lesz unalmas...)

      Törlés