2013. december 3.

Adventi Blogturné a Szörnyszívűvel (Alex Flinn)

Készülődés Szentestére, ezt jelenti az adventi visszaszámlálás. Ám nem csak az ajándékvásárlással lehet egy kicsit ünnepi hangulatba kerülni, hanem a téli esték legjobb unaloműzésével is. Karácsonyi filmekkel és könyvekkel elképesztő mennyiségben. Ja, és természetesen a forró csoki sem maradhat el. Ennek köszönhetően pár bloggerel úgy döntöttünk, hogy elhozzuk azokat a könyveket, amelyeket az Adventi blogturné eseményének alkalmából a karácsonyfa alá ajánlanánk olvasóinknak. Az én választottam tehát, Alex Flinntől a Szörnyszívű. 



Gondolom mindenki számára ismerős az eredeti történet a Disney meséből. A Szépség és a Szörnyeteg meséje a lányról, aki egy francia kis falucskában tengeti minden napjait szeretett könyvei társaságában, egészen addig, amikor is az apja kénytelen egy alkut kötni a Szörnyeteggel. Ettől kezdve Belle fogoly lesz a szörnyeteg kastélyában, ám rá kell jönnie, hogy még egy szörnyetegnek is lehet szíve…

A történetről: Szörnyeteg vagyok.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.  Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé. 

Alex Flinn ezt a történetet dolgozta fel a Szörnyeteg szemszögéből, a 21. századba áthelyezve, nagyon is hitelesen. Szerintem viszont a hitelesség, mint fogalom, kevés lenne erre a regényre. Ugyanis ez az egyik legszebb romantikus regény, amit valaha olvastam, még a kiszámíthatóság ellenére is. És ez nem túlzás. Szeretném azt hinni, hogy az egész rajongás ez iránt a könyv iránt kizárólag az eredeti történetnek szól, de az igazság az, hogy maga az író is olyan jól adaptálta át a mai New Yorkba ezt a mesét, egy kis misztikummal, rengeteg valóságalappal és tanulsággal, hogy a YA romantikus regények és a modernizált mesefeldolgozások szerelmesei biztosan imádni fogják.

Kyle a filmben
Kyle Kingsbury, a történet főhőse tipikus tizenéves annyi különbséggel, hogy minden megadatott neki. Szépség, gazdagság, népszerűség és egy nagy adag arrogancia egoizmussal fűszerezve. Erre a baráti társasága is rátesz, de nem hiszem, hogy sokat kellett kéretnie magát, amikor mások megalázásáról volt szó. Amikor viszont Kendra elvarázsolja, akkor minden megváltozik. Kylenak rá kell jönnie fokozatosan, hogy nem minden a kinézet és szép lassan olyan jellemfejlődésben lesz részünk, ami nem sok regényben található. Számomra, cselekmény szempontjából ez volt a legnagyobb pozitívuma a regénynek. Másrészt meg arra is rájöhetünk, hogy Kyle jelleme nem csak annak köszönhető, hogy mindent meg kap, hiszen e mögött van más is. A tény, hogy az apja abban a pillanatban lemondott róla, amikor kiderült, hogy az új szörnyeteg kinézete ellen semmit sem tehetnek, rámutatott arra, hogy az apja nevelésének, vagy is inkább hiányának van köze Kyle korábbi jelleméhez.

Lindy a filmben
Lindy, a másik főszereplő apránként került képbe. Karakterileg szerény, kedves  de erős lány, akinek lepukkant apja árnyékában kell élnie, aki számára a mindennapokat az alkohol, drog vagy egyéb sötét ügyletek töltik ki. Lindy jószívűségének és szeretetének köszönhetően lelkiismeretesen gondoskodik az apjáról, miközben azért küzd, hogy meg tudja keresni a pénzt a napi betevőre a tanulmányai mellett. Ami nagyon tetszett még a jellemében, azok a rózsák és a könyvek, amiket nagyon szeretett.

A többi szereplő, mint Will, Magda vagy Kendra is nagyon jól ki voltak dolgozva. Érdekesek voltak, Will beszólásai nagyon humorosak voltak, míg Kendra többször is meglepett. A humor forrása ezeken kívül azok a chatbeszélgetések, amelyek minden fejezet végén megtalálhatóak voltak. Ettől a sztorinak még modernebb hangulata lett, miközben megismerhettük Kendra, a boszorkány többi áldozatának a háttértörténetét is (mint például a Békakirályfit a Cloakedból, ami szintén egy különálló regény a szerzőtől).

A cselekmény főszála, a romantika lépésről lépésre alakult ki. Ehhez persze hozzájárult Kyle jellemfejlődése is, de jó volt látni, ahogy napról napra fedez fel dolgokat, amelyek csak azért szolgálnak boldogságot, mert ott vannak. Mint például a rózsák gondozása, az önfeláldozás és a másoknak való segítség.

Összességében egy gyönyörű modern mesét kaphattunk az igaz szerelemről. 
A regény cselekménye, bár nem volt újdonság, mégis olyan fontos dolgokra világított rá a történet, amelyek a valóságban is megtörténhetnek. Ráadásul izgalmas is volt és kitűnő  karakterek voltak benne. Ennél többet nem is kívánhatunk egy romantikus regénytől, nem igaz?
Valamint, és akik kétkednének azzal kapcsolatban, hogy ez a regény nem is karácsonyi, azoknak meg kell, mondjam, azon kívül, hogy egy szívmelengető történet ez, még Karácsony is van benne. Tehát a ünnepi ráhangolódás garantált. :)


Pontozás: 5/5*

Egy kis extra:
Akik korábban már olvasták a Szörnyszívűt, lehet, hogy hallottak a Lindy’s Diaryról, ami Lindy szemszögéből íródott. A történet szinte ugyanaz, de megtudhattunk több információt Lindy családjáról, és a szomorú gyerekkoráról. Összevetve a Szörnyszívűvel, úgy gondolom, kevésbé lett izgalmas a történet, de szerintem nem is egy akciódús könyvnek szánta az írónő.  Ennek ellenére érdekes volt olvasni a másik szemszöget is, valamint azt a folyamatot, ahogy Lindy fokozatosan beleszeret Kyle lelkébe.





És a film: Ne nézd meg! Vagy legalább is a könyv elolvasása előtt, ne. Ugyanis ez a legilluziórombolóbb könyvadaptáció, amelyet láttam. Kezdve a szörnyű magyar címmel (Csúf szerelem… milyen igaz) és a Voldemorthoz hasonlító „szörnyeteggel”. A történet cselekménye talán még rendben volt, mert nagyjából követte a regény eseményeit, viszont a főhősnőt játszó Vanessa Hudgens teljesen más karakternek mutatta Lindyt. (Nem is beszélve a Machu Picchu belecsempészésével.) Alex Pettyfer Kyleként még jó volt, viszont ahogy említettem, ez a kopasz, tetkós kinézet nem is kicsit hasonlított Tudjukire. Akit szerintem a legjobban eltaláltak az Will lett (HIMYM és Barney fanok figyelem!) és Kendra lett, akit MK Olsen alakított. A legjobb jelenet is neki köszönhető, a film legeslegvégén, amikor Kendra új áldozat után néz, akit elvarázsolhat (és ami nem volt benne a könyvben, így meglepetés volt).

Film Pontozása: 10/4

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése