2013. december 28.

Frozen - Jégvarázs: A kritika

A Disney legutolsó egész estés filmjét rengeteg izgatott várakozás előzte meg általam, ami nem is csoda, hiszen manapság nagyon kevés ténylegesen megérte megnézni animációs film kerül vetítésre. A Disney animációs filmek eddig többségében bizonyítottak ilyen téren, de a Tangled után igazán magasra tették a mércét. A kérdés az tehát, hogy a Jégvarázsnak sikerült megugrania ezt a képzeletbeli lécet?

A történetről: Amikor egy gonosz varázslatnak köszönhetően a királyság az örök tél fogságába esik, Anna, a félelmet nem ismerő optimista összeáll az extrém hegyi emberrel, Kristoffal és az ő hűséges rénszarvasával, Sven-nel, hogy közösen megtalálják Anna testvérét, Elsát, a Hókirálynőt, és véget vessenek fagyos varázslatának. Az Everesthez hasonlítható körülmények közt, titokzatos trollokkal, és a lenyűgöző és igazán vicces Olaf nevű hóemberrel is találkoznak. Annának és Kristoffnak mágikus kalandokkal kísért útjukon a természet erőivel kell dacolniuk, hogy megmentsék a királyságot a teljes pusztulástól.


A Frozen története Andersen Hókirálynőjén alapul, ami azt jelenti, hogy első blikkre kaptunk egy teljesen új alapötletet a cselekmény szempontjából. Nem tudom, hogy mennyire sikerült végül hűnek maradni az eredeti történethez, de az, amit mi nézők végezetül láthattunk, az több volt, mint egy egyszerű Disney Princess sztori. Sőt, egy igazán izgalmas cselekményt kaptunk, rengeteg újdonsággal és egy rendkívül fontos mondanivalóval.  

Vigyázat, spoilerveszély!

A főbb karakterek sokkal sokszínűbbek voltak, mint azt vártam volna egy mesétől. Először is ott van Anna, a főszereplő, aki – ahogy a leírásból is kiderült – egy nagyon optimista karakter volt, mert nővérében, Elsában szinte egész végig hitt. Ezen felül kissé esetlen és makacs, ami rengeteg humoros percet okozott nekünk, valamint vágyott az igaz szerelemre – ami a „legdisneyhercegnősebb” jellemvonás volt karakterében. Elsa, Anna nővére pont ellentéte Annának, komoly, titokban tartott varázsereje miatt sokkal zárkózottabb és realistább. Ám a film végén egyértelműen megmutatkozott, hogy a két lány akármennyire is különböző volt, akármennyire is eltávolodtak egymástól Elsa átka miatt, még mindig szeretik egymást. Nem sok Disney film van, ahol a testvéri szereteten van a hangsúly a filmben, nővérek közt pedig szerintem egyenesen az első ilyen film volt, de én örültem neki. Hiszen nekem is van egy húgom. 



Anna szerelme, Hans herceg tipikus szépfiús karakter. Legalábbis első látásra az volt, így nem is volt kérdés, hogy Anna első látásra beleszeretett. Ennek ellenére a romantikus szál csupa meglepetés volt, mert azon felül, hogy Anna megtalálta a hercegét már az elején és össze is jött vele – a sok Disney történettel ellentétben - a szerelmi szál később sem maradt elcsépelt, mert Hans a film végén, egy meglepő fordulattal mégis kimutatta a foga fehérjét, azaz eredeti szándékát. Kristoff, a jeges srác, akinek kényszerből kellett Annához társulnia, nem egy tökéletes álompasi karakter volt, mert Annához hasonlóan egy kicsit aranyosan flúgos volt, sokszor őszinte és szerelmi ügyekben inkább gátlásos. Na, de az utóbbira ott voltak a trollok vagy Sven, a rénszarvasa, akik természetesen nem hagyták, hogy szegény srác agglegényként élje le az életét. 


Olaf, a kis hóember volt a legjobb és legeredetibb karakter, mert őszinte volt, aranyos és sok vicces percet okozott, mint például a nyár utáni vágyálmával, aminek köszönhetően egyértelmű, hogy sokak számára lesz kedvenc a film során.

A történet alapcselekménye tehát nagyon izgalmas és fordulatos, ami nem csak a jó alapötletnek köszönhető. A mese elején váratlan meglepetés volt például, hogy bevezetésként megmutatták Annáék gyerekkorát, és azt a folyamatot, ahogy Elsa varázstudásának köszönhetően kénytelen a húgától eltávolodni. 

Sajnos a koronázási ceremónia utáni eseményeket illetően viszont egy kicsit csalódott vagyok, mert úgy érzem, kissé összecsapták ezt a részét a filmnek, vagyis túl gyorsan történt minden, ahhoz képest, hogy milyen hosszú volt a bevezető. Amit még hiányoltam, az Elsa varázstudásának a bemutatása, ugyanis az egyáltalán nem derült ki, hogy Elsa hogyan képes varázsolni, Annával ellentétben, aki viszont átlagos volt. Valamint, akármennyire is szerethető volt Kristoff karaktere, szerintem jobb lett volna, ha egy kicsit többet tudunk róla. Kaptunk elejtett pillanatokat, hogyan ismerte meg például a trollokat, de az nem derült ki, hogy mióta vagy miért tekinti őket már a családjának. Apróbb hibaként még ott volt a szomorúbb részek iránti elvárásom, vagyis annak hiánya a Jégvarázsban, ami pedig már az én koromnak tudható be. Tudom, hogy a célkorosztály inkább a gyerekeket célozza meg, de szerintem a végjátékot megcsinálhatták volna egy kicsit drámaiabban, mint a Tangledben, amikor mindenki azt hitte, hogy Flynn meghalt. Vagy a gonosz elnyeri méltó büntetését jelenetnél kinyírják a rossz karaktert. Vagy valami ilyesmi. (Igen, tudom, hogy egy meséről van szó, de attól még lehetnek bizonyos elvárásaim, nem?) 

A fenti „hibafelsorolás” ellenére, én teljes mértékben elégedett vagyok a Frozennel. Mert dacára az elvárásaimnak, és annak a ténynek, hogy a film nem lett tökéletes – miért is lenne amúgy? Semmi sem lehet hibátlan… - a Hókirálynő történetének voltak nagy erősségei is. Mint például az ironikus humor vagy a poénok, amelyek más gagyi animációs filmhez képest valóban viccesek voltak. Hihetetlen, hogy mennyire édesen sikerült kifigurázni a szereplőket, főleg Anna, Kristoff vagy Olaf jelenetein lehetet sokat nevetni.  


A másik erőssége a filmnek szerelmi szála volt, amiben pont az tetszett, hogy mennyire nem volt kiszámítható, hogy Anna végül kiben találja meg az igaz szerelmét. Vagy azt az embert, aki tényleg igaz szeretettel szereti.

A történet vége a kevésbé drámai hangulat ellenére nagyon meglepő és cselekménydús volt. Szépen kihangsúlyozták a végső mondanivalóját a mesének, miközben lezárták a teljes cselekményt Disney módra. 


Bár korábban féltem egy kicsi Tangled hatástól, de az animációban is kellemesen csalódtam, főleg a két srác külseje volt igazán… norvégos. (Persze senki sem várt el egy újabb Nyálas Eugént :D) A megszokott Disney dalok közül kettő volt igazán kiemelkedő, a bevezetőnél a jeges emberek dala, majd Elsa Let it go-ja. Amúgy meglepődtem, mert a magyar szinkron hangok az angolhoz mérve szintén illettek a szereplőkhöz. Azért, amint megtehetem, megnézem angolul is a Frozent. 

Összességében, a Disney ötvenharmadik egész estés animációs filmje szinte teljes mértékben hozta az elvárásokat. Igen, voltak hibái, de a film erősségei, mint a karakterek, a humor és a történet kiegyenlítette mindezt. Ráadásul a film megható, szeretetteljes és "fagyos" hangulata valóban elhozta azt a téli életérzést, ami a külvilágban nem mindenkinek adatik meg. 

Pontozás: 10/9  

2 megjegyzés:

  1. Szerintem kissé középszerű a klasszikus Disney-mesékhez képest, helyenként pedig borzasztó vontatott. Az meg, hogy a pozitív férfikarakternek akkora orra van, mint a gonosznak sokszorosan, jelzi, hogy a Disney nem kicsit elzsidósodott, már pardon.
    Egyre inkább lelketlen, hatásvadász mesék születnek tőlük..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy azoknak a nézőknek, akik a klasszikus Disneyn nőttek fel, már mást jelent a mai CGI-jal készített Disney-mese, és ezt is meglehet érteni. (Én ettől függetlenül továbbra is fent tartom a véleményemet, hogy szerintem a Frozen minden hibájával együtt is egy szerethető mese különleges mondanivalóval...)

      Törlés