2013. december 11.

Marketingfogások a könyvpiacokon IV. rész - Az ajánlók

[Bár már régóta tervbe volt véve a folytatás, de csak most jutott időm végre bepótolni a most következő bejegyzést, ami a pár hónappal ezelőtt írt cikksorozat következő tagja. ]

„Stephenie Meyer 17 éves utódja” – velvet.hu a Kissing Booth – Csókot vegyenek!-ről. 



Ajánlók... 

Az egyetlen dolog, ami soha nem befolyásolja a döntésemet könyvvásárlás terén és biztos vagyok benne, hogy sok más olvasóét sem.  Hiszen mi is az ajánló? Csak egy pár mondatos pozitív véleménynyilvánítás a könyvborítón egy magazin, vagy egy másik író által… és, ami átlagosan mégsem tükrözi az egyén saját véleményét, mert attól kezdve, hogy az emberek nem egyformák, a vélemények sem egyezhetnek mindig. Érdekes, hogy a kiadók ennek ellenére mégis nagy pénzeket költenek egy-egy neves ember pár mondatára, azért, hogy azt a pár rajongót, akik adnak valamit az adott író szavára, megpróbálják elcsábítani a pénzköltésre. (Azt ugyanis teljes mértékben el tudom képzelni, hogy ha az én személyem nem is, de nyilván vannak egyesek, akik, amint meglátják Meyer nevét a borítón, akkor egy „jé, Stephenie Meyer ajánlja, így biztos nem lehet rossz” felkiáltással, rögtön rávetik magukat a kiszemelt áldozatra.)

Dacára annak, hogy az ajánlók mindig pozitívan csengenek – ami nem is meglepő, hiszen hogy nézne ki egy negatív vélemény a regényen – addig is vannak különböző típusú ajánlók. Szubjektív, objektív, értékelős, összehasonlítós, és így tovább. Megannyi ajánló, amire az ember csak bólint, hogy egyetért, miután elolvasta a könyvet, de többet nem gondolkodik rajta. 

„Sose hittem volna, hogy így felkavar egy zombi története” – Stephenie Meyer az Eleven testekről. 

A legnépszerűbb kortárs könyveken a fentebb említett írónővel sokan találkozhattak. Stephenie Meyer nevét rengetegen ismerik a Twilight Sagának köszönhetően, így nem csoda, hogy a kiadók, kapva kapnak az alkalmon, ha Meyer hajlandó rátettetni a nevét egy másik könyvre. Mint olvasó, tehát nagyon aktív, hiszen a Végzet Ereklyéi, Percy Jackson és az Olimposziak, Az Éhezők viadala, Eleven testek és még sok másik is mind neki köszönhetik a népszerűsítést, de – és ez már az én személyes véleményem - jó lenne, ha már íróként is bizonyítana. Eddig ugyanis fel lehetett nézni rá, az íróra, aki visszahozta a vámpíros regényeket – abba, most ne menjünk bele, hogy a vámpírok amúgy nem csillognak – és személyes kedvencem, A Burok miatt is sokan hálásak lehetünk,  de azóta sem írt egy regényt sem. Ez pedig öreg hiba, hogy elvárja a rajongást még mindig a Twilight sorozat miatt, és mást nem is tesz az asztalra. Hiszen harminc év múlva ki fog emlékezni a lányra, aki beleszeretett egy vámpírba? Mármost, sok másik regényre is ráillik ez a leírás…

Viszont, hogy egy pozitívabb példát is említsek. Találkoztatok olyan könyvvel, amit Rowling ajánlott? Mert én nem. Személy szerint, ha lenne ilyen, akkor viszont szívesen elolvasnám… de, amíg Rowling új könyvekben gondolkodik, addig igazából nincs szüksége más könyvek népszerűsítésére - amivel egyben saját magát is reklámozza. 

„Reszkess Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhouse!”

Ha már a Twilight Sagánál tartottunk. Az egyik dolog, amit utálok egy regény ajánlóján olvasni, az, amikor egy másik regényhez hasonlítják. A következő Alkonyat. A következő Éhezők viadala. Harry Potter is megirigyelné… és így tovább. Engem ezek az ajánlók csak kiakasztanak, mert először is azt közvetíti felém, hogy ez a regény csak a másik regény népszerűségének a hullámát akarja meglovagolni, másrészt meg az a benyomásom támad, hogy a könyv nem eredeti (sajnos ilyen sokszor történik). 


"A Végzet Ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos!” (Stephenie Meyer)

Csoda, hogy a Csontváros film megbukott? Mindenhol azt hirdették, hogy a következő Twilight film– arra nem tértek ki, hogy a történet vagy a történet nagysága miatt, – így a nézők többsége el sem ment a filmre. Nem akartak egy újabb tini romantikus sztori utánzatot, mert nem számítottak eredetiségre. Sajnos sok másik regény is megkapta a „következő Alkonyat” címet, mint például a True Blood sorozat, Vámpírnaplók (mindkettő korábban íródott, mint amihez hasonlítják), és még az Éhezők viadala is. (Szerencsére itt sikerült kitörni a ráruházott szerepből.)


„Az izgalmas történet fordulatokkal teli kalandos utazásra küldi olvasóját egy lenyűgöző bűnöző társaságában. Nagyszerű olvasmány.”  – Caitrin Tate az Üvegtrónról.

Vannak könyvek, ahol egy egyszerű „nagyon jó könyv volt” véleménnyel találkozhatunk, mondjuk valamilyen magazin, könyves oldal vagy a kiadó által.  Magyar olvasók számára ezek az aláírások legtöbbször semmit sem mondanak, mint például a Booklist, szóval mondhatjuk, ezek a legszerényebb ajánlások egy regény népszerűsítésre. Van olyan azonban, amikor nagy betűkkel hirdetik a hátoldalon, hogy milyen jó könyv, milyen humoros, míg szegény olvasó csak küszködik a könyvvel, mert annyira azért nem tetszik neki. Persze ilyen sokszor megesik, hogy a véleményünk eltér, de szerintem még egy egyszerű véleménynyilvánítással is a borítón vigyázni kell, hogy ne legyen túl szubjektív. Személyes tapasztalat alapján a Haláli szingli meséinél én egy roppant humoros könyvre számítottam, hiszen azt hirdették „Irtó vicces”, én mégis csak erőltetett poénokkal találkoztam. Lehet, hogy ez csak személyes vélemény, de így is egy életre elment a kedvem ettől a sorozattól. (És minden mástól is, amit az írónő ír.)

„Szerelem volt első olvasásra. Meg a másodikra és a harmadikra…:D <3”- Varga Virág Szonja a Szent Johanna gimiről. 

Az egyik legnyerőbb könyvkiadói módszer szerintem az, amikor egyszerű olvasókat vagy hobbi-bloggereket kérnek meg, hogy véleményezzenek egy könyvet, ami később a borítóra kerül. Ezzel a módszerrel mutatja meg a kiadó, hogy mennyire számít igazából a közönség véleménye és mennyire becsülik meg a "mezei" rajongókat. Ráadásul itt mutatkozik meg az a cél, hogy a kiadónak nem feltétlenül egy neves ember általi vélemény kell, akinek a nevével biztosan jobban fogy a könyv, és ahol még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy mennyire volt őszinte az értékelés. Mert ellentétben egy népszerű íróval, egy egyszerű olvasó miért hazudna arról, hogy mennyire tetszett neki a regény?


"– Ha a legjobb barátnőd váratlanul bepasizott, 
– ha a volt pasid megnősült, – ha a főnököd hülye, 
– ha úgy érzed magad, mint kis Vuk: csúnyának, kicsinek, fáradtnak és antinőnek, olvass Stephanie Plumot, és újra vagánynak, szexinek és frissnek érzed majd magad. Vagy legalábbis rengeteget fogsz röhögni rajta – és magadon is!" (Rácz Zsuzsa, az Állítsátok meg Terézanyut! szerzője)

Az egyik kedvenc ajánlóm, az Ulpius –ház által kiadott (és sajnos be nem fejezett) A szingli fejvadász sorozaton található. Bár ez az ajánló egy magyar írónőtől van, de valamiért mindig jókedvre derít ez a vélemény, mert annyira igaz a könyvre. Ugyanis tényleg sokat lehet nevetni Stephanie Plum kalandjain, akkor is, ha rossz a kedved, vagy ha nem. 

Ez volt tehát a negyedik és - lehet - egyben utolsó Marketingfogások a könyvpiacokon bejegyzésem. Nem tudom, hogy lesz-e még, mert egyelőre csak ennyit terveztem, de ha valami még eszembe jut, akkor majd írok természetesen. :) 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése