2014. január 15.

Könyv Vs Film: Elátkozott Ella


A történetről: Ha egy mesebeli bárókisasszony szép, okos és ráadásul gazdag – mi híja lehet a boldogságának? Óh, nagyon is sok, mert Ella minden adományok tetejébe születésekor varázslatos ajándékot kap Lucindától, a jóindulatú, de roppant meggondolatlan tündértől – az örök engedelmességet! Ha valaki azt parancsolná, hogy három napig ugráljon fél lábon, meg kellene tennie, de még azt is, ha történetesen azt a parancsot kapná, hogy vágja le a tulajdon fejét! Hogyan védekezik a talpraesett és szerencsés adottságai mellett még jó humorral is megáldott leányzó az átoknak bizonyuló ajándék ellen, hogyan igyekszik megszabadulni tőle, és hogyan jut el a manók, tündérek, hús-vér, jó és rossz emberek, derék óriások és gonosz orgok között.. Ugyan hová? A boldogtalansághoz? A boldogsághoz? 

Könyv: Elátkozott Ella történetébe nem várt módon már az első oldalon beleszerettem. Meseszerű történet, vagyis inkább feldolgozás, aminek a CinderElla - más néven, a Hamupipőke - az alapja. Ennek ellenére egy teljesen új történetet kaphattunk varázslényekkel, átkokkal, hercegekkel és ogrékkal, miközben egy olyan világba kalauzol el bennünket az írónő, ahol a Happyily Everafterért azért meg kell dolgozni. Érdekes karakterekkel és egy találékony főhőssel az élen a cselekmény még izgalmasabb és szerethetőbb volt, amit ráadásul egy csipetnyinél nagyobb romantika is fűszerezett.

Összefoglalva a történetet, mindenkinek ajánlatos elolvasnia ezt a regényt, akik imádják a mesefeldolgozásokat… mert Ella tündérmeséje tényleg egyike a legjobbaknak. (Csak merjünk a borító mögé nézni…)

Film: Annak idején először a filmhez volt szerencsém, ami akkor még szórakoztatónak bizonyult. Jó színészek és egy roppant érdekes sztori tette teljessé a filmélményt, miközben vicces poénok adagolták a fiatalabb korosztálynak a szórakozást. Utólag elolvasva a regényt most már beláthatom, hogy a jó történeten kívül minden más túlerőltetett lett a filmben, a fantasy világ túl giccses, a humoros poénok meg egyszerűen borzalmasak… amit a Char herceg rajongói klub mindent elmond. :D Nem mondom azt, hogy a film egyszerűen szörnyű lett a könyvhöz képest, mert, ahogy már említettem, egyszer látni mindenképp megéri, ha szereted a vígjátékokat aláfestő dalokkal, szerelmi szállal, Anne Hathawayjel a főszerepben. Viszont amíg tényleg jópofa egy gyerek számára, addig sokkal kevésbé hozza a könyv természetes és varázslatos hangulatát. És mégis milyen lenne a regény hangulata a filmvásznon? Legjobban számomra az Örökkön-örökké című film hozza ezt, nem csak a hasonló ötleten alapuló cselekmény szál miatt…




* Képek a filmből

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése