2014. február 11.

A könyvtolvaj története egy könyvben és egy filmben (Markus Zusak)

Korábban valamiért azt hittem, hogyha a főszereplő egy gyerek, akkor egy gyerekeknek szóló történetet is kapunk. De Liesel története már első pillanattól kezdve visszarántott a valóságba. Abba a hideg, kegyetlen világba, ahol magától, a Haláltól hallhatjuk első kézből az esti mesét… Azt az esti mesét, ami még egy felnőtt embert is simán megtörne, nem hogy egy gyereket. Viszont ez a történet itt és most mégsem egy egyszerű német kislányról szól a II. Világháborúban. Hanem magáról a könyvtolvajról. És ez mindent megváltoztat.

A történet: 1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga. Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.


FONTOS INFORMÁCIÓK 
ez a kis történet 
egy lányról 
egy harmonikásról 
néhány fanatikus németről 
egy zsidó bokszolóról 
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL 
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA 
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

Megmondom őszintén, abban a pillanatban, hogy elkezdtem, le is akartam tenni. Megijedtem magától a narrátortól, a kezdő eseményektől és úgy általában az egész könyvtől. Hiszen egy II. Világháborúról szóló történet nem egy leányálom, pláne, ha mindez egy különös stílusba van csomagolva. Szóval az olvasás első fele nagyon lassan ment. Töménynek éreztem, a cselekményt túl lassan folyónak és akkor már ott tartottam, mi lenne, ha letenném… de végül meggondoltam magam. Egyrészt nem szeretek félbehagyni könyveket. Másrészt pedig eszembe jutott, hogy dacára annak, hogy a szépirodalmi művek nem is állnak olyan közel hozzám, mint a mai fantasyk, de ebben a műfajban is rengeteg kedvenccel találkoztam. Harmadrészt, mi van ha veszítek azzal, hogy végül nem olvastam el? Mert lehet, hogy tetszett volna. Így három ok is szólt amellett, hogy folytassam.  Végül az idő és az oldalak száma engem igazolt.

Hans, Liesel és Rudy a filmben

Igen, tetszett. Nagyon. Tévedtem az elején? Igen, bevallom. Amint túljutottam az első felén a könyvnek, onnantól kezdve nem tudtam letenni. Megszerettem a szereplőket, a történetet és még a regény stílusát is. Rengeteg leírásban találkozhattunk metaforákkal, hasonlatokkal és más irodalmi elemekkel, de végül meg szoktam. Mert ez a különleges stílus mégis a könyvhöz tartozott.

Liesel, mint a főszereplő nagyon találékony kislány volt. Igazi túlélőként élte át a háború borzalmait, miközben nagy szerelemre lobbant a könyvek iránt, amiért még lopásra is vetemedett. Ez a tény sokakat elgondolkodtathat, hiszen manapság nagyon kevés fiatal olvas, semmi pénzért nem nyitnának ki egy regényt se, miközben Liesel még az életét is kockáztatta érte. 

A többi szereplő, Hans és Rosa Hubermann igazán rokonszenves karakterek voltak. Ami legjobban tetszett velük kapcsolatban, az egyrészt Hans kapcsolata Liesellel – aki első perctől kezdve megértette a kislányt, míg Rosa a folyamatos káromkodásaival és eljátszott szőrösszívűségével vált valóban érdekes jellemé.  Ezen kívül még két említésre érdemes karakterről olvashattunk, akik nem más, mint Rudy és Max. Rudy nagyon aranyos volt a kitartásával, reméltem, hogy a végén Liesel is beadja a derekát azzal a bizonyos csókkal kapcsolatban, de… Spoiler! – ami végül nem történt meg, úgy ahogy szerettem volna. Max pedig szintén a Lieselhez fűződő barátsága miatt vált igazán szimpatikussá… és miután Rudyval nem jött össze a dolog – kérlek, ne gondoljatok rosszra – az is eszembe jutott, mi lenne, ha Liesel vele jönne össze, természetesen már felnőttként. Rendben, reménytelen romantikusként már kevésbé összeillő párokat is összeboronáltam, de itt igazából csak azért gondolkodtam el ezen, mert háborús regényként sajnos a szerelmi szálat nem tartotta olyan fontosnak az író.


Max és Liesel
Ennek ellenére a történet végére érve nem volt hiány drámából és tragikus fordulatokból. Bár a II. Világháború viszontagságait és a Holokauszt szörnyűségeit csak egy német kislány szemszögéből tapasztalhatjuk meg, de még így is bőven okozott kellemetlenebb meglepetéseket a regény, amikre – bevallom őszintén – nem számítottam. Összességében véve, az író nagyon élethűen ábrázolta az akkori történelmi eseményeket, a hangulatot úgy fokozva, hogy ezt a Halál meséli el, néha előreszaladva a cselekményben, ami –valljuk be – eléggé depresszív hatással volt rám. Ugyanis rengeteg gondolkodni valót hagyott maga után a regény…

Amit nagyon szerettem benne: A karaktereket, a könyvlopásos részeket és a keserédes végét. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A tömény szövegen és a kevés romantikus részen letehetett volna még javítani... (De tényleg csak egy kicsi hiányozott volna!) 

Kedvenc karakter:  Liesel, Rudy, Hans

Borító: 5/4

Pontozás: 5/4,5*

A Könyvtolvaj film

Bár a könyvet előbb olvastam, de mégis a film volt az, ami először felhívta a figyelmemet a történetre.

A filmváltozat teljes mértékben hozta a könyv által felépített elvárásaimat. Bár a cselekmény lassan indult be, de még így is érdekes volt, ami főleg a páratlan karaktereknek volt köszönhető. Véleményem szerint jól eltalálták a színészeket, mint például Sophie Nélisset, aki fiatalkorához képest valóban elképesztően alakította Lieselt. (Bár voltak jelenetek, ahol még több érzelmet lehetett volna a játékba bele vinni, de ez szinte elenyésző volt.) Akik történettől függetlenül szeretnek filmeket nézni kizárólag a neves színészek miatt, azok sem fognak csalódni Barbossa kapitány… vagyis Geoffrey Rush miatt.

A képi világ nagyon jól hozta a náci Németország hangulatát, a színekkel, a zenével és a német akcentussal. Persze az utóbbi már nem a képi anyaghoz tartozik, de tényleg dicséret illeti a Hollywoodi színészeket, akik képesek voltak ilyen jól imitálni a német beszédet.

A könyvhöz képest a film új elemeket is hozott be a történetbe, aminek köszönhetően sokkal több érzelemmel találkozhattunk a filmvásznon. Nemegyszer voltak humoros jelenetek, amiken muszáj volt elnevetni magunkat, miközben a történet befejezésénél már százas zsepiket kellett elhasználnom, annyira megható és drámai lett a lezárás.

Egyértelműen lehet tehát állítani, hogy A könyvtolvaj kimondottan jó könyvadaptáció. Bár voltak hibái, amiket én – mint a történetet már ismerő – hiányoltam, de Flox szerint, mint önálló film, kiváló lett. Visszatérve a hiányosságokra, szerintem jobb lett volna, ha többet megtudunk a Hubermann család múltjáról, különösen Hansról. Valamint a rendezők kicsit jobban kibonthatták volna a cselekmény miértjeit, mint például Hans hogyan térhetett vissza a frontról, miért érezte úgy, hogy mindenképp be kell fogadnia Maxot és még hasonló apróságok…


Összességében viszont nagyon tetszett. Történelem hű, drámai, megható, humoros, fordulatos és még sorolhatnám. Ja, és lopott könyvekkel teli. Mert az is fontos…:)

Film pontozása: 10/8

Konklúzió: Bár nem szeretném mindenáron összehasonlítgatni a könyvet és a filmet, mert önmagukban mindketten megállják a helyüket a szépirodalom és a filmdrámák piacán, de ha érzésre kéne választani, akkor rá tudnék egyre mutatni. Ez pedig a könyv. Bár a filmen ejtettem könnycseppeket, de mégis a regény volt olyan hatással rám, hogy még ma is néha elgondolkodok rajta. Míg a film pillanatnyi meghatódást eredményezett a szomorú jelenet és a gyönyörű zenei aláfestésnek köszönhetően, de a könyv volt az, amelyik a bőröm alá bújva mélyítette el a mondavalóját…  


2 megjegyzés:

  1. Olvasva a sorokat úgy érzem, mintha csak én írtam volna, bár énsajnos nem tudok ilyen szépen fogalmazni :)
    Nekem is a könyv tetszett jobban, de a filmmel kivételesen nincs olyan sok bajom, mint általában.
    A filmbéli hiányosságoknál én is pont ezeket hiányoltam, valamint nekem Rosa a filmben "túl" kedves volt.. Mármint a könyvben sokkal keményebb volt és a viselkedése sem volt ennyire "kedves" :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. :) A film meglepően jó könyvadaptáció lett a hibái ellenére, amiket bár kifogásolhatnék, de mivel hangulatra és főcselekményben ugyanazt hozta, mint a könyv, így nincs panaszom rá. :D

      Törlés