2014. február 20.

Cressida Cowell: How to Train Your Dragon (Így neveld a sárkányodat)

Tavaly ilyenkor még el sem tudtam képzelni, hogy egyszer majd a legkedvencebb animációs filmemmé növi ki magát Hablaty és Fogatlan története. Aztán egy nap úgy döntöttem, mégis meg szeretném nézni ezt a filmet, ami ránézésre számomra a „soha meg nem nézem kategória” … a többi pedig már történelem.  

Hamarosan Cressida Cowell könyvsorozata is felbukkant, mint ötletadó a világ legjobb animációs filmjéhez. Sajnos, mint utólag kiderült a legtöbb kritikákból, a könyvnek és a filmnek köze sincs egymáshoz. Ezért egy jó ideig nem is foglalkoztam a létezésével, egészen addig, amíg a könyvtárban észre nem vettem az első részt. Kivettem és megszerettem.

A történetről: Hiccup a Berk szigetén élő viking klán örököse, és éppen a világ legnehezebb feladata előtt áll. A klán beavatási szertartására készül, aminek eredményeként egy élő sárkányt kell elkapnia és megnevelnie. Nem tipikus hős alkat, mégis nem várt módon sikerül megcsinálnia az első feladatot, amikor komolyabb sérülés nélkül teljesíti a próbát. Utólag viszont kiderül, hogy újdonsült sárkánya minden, csak nem szokványos és az igazi kaland csak most kezdődik…

Először is azzal kezdeném, hogy szeretném megcáfolni azt az állítást, hogy a regényeknek köze sincs a filmhez. Akik ezt hiszik, rosszul járnak. Pontosan azért, mert egy olyan hihetetlen élményről maradnak le, ami nem sok gyerek könyv adhat. Ez pedig az izgalom. 
Persze vannak lényeges különbségek, hogy a legfontosabbakat megemlítsem. Berk szigetén a történet elején a vikingek már sárkányokat nevelnek, de ha kell, akkor ölnek is. De többségében csak rájuk kiabálnak, és akkor megnevelődnek. Állítólag. A főbb karakterek közül hiányoznak az ikrek, és Astrid, míg Fishlegs nem dagi, hanem vékony és szemüveges. Ráadásul Hiccupnak él az édesanyja és Toothless karaktere is teljesen más. Viszont egyértelműen állítom, hogy a könyv jó alapanyaga volt az animációs filmnek, mert rengeteg hasonlósággal is találkozhatunk. Hiccup, Snotlout, Stoick és Gobber karaktere mind-mind hozták filmbeli formájukat, míg a történet fő szála, azaz Hiccup hőssé válása szintén benne volt. 

Amit legjobban szerettem a regényben, az Hiccup karaktere. Természetesen már a filmben is a szívemhez nőtt, de jó volt látni – vagyis olvasni – hogy először papírformában jelent meg. Sokszor szarkasztikus, humoros megjegyzéseket tesz saját magára nézve, és rettentő realista. Nem táplált reményeket az iránt, hogy hirtelen „valódi vikinggé” növi ki magát, hanem a tetteivel próbálta befolyásolni az embereket és elérni azt a célját, hogy ne haszontalanként tekintsenek rá. Jó barátja Fishlegsnek, okos és találékony és a sárkányokhoz is igazán jól ért, de csak a film alapján. Mert Toothless, minden csak nem kezelhető. Csökönyös kis Common or Garden sárkány – a filmben egy Terrible Terrorhoz hasonlíthatnám– a lehető legkisebb méretben, ami a nagyobb egyedeknek és a nagyzási mániában szenvedő, csúfolódó viking tiniknek, mint Snotlout, tökéletes célpont. A regény végére viszont jelentős jellemfejlődésen megy keresztül, Hiccuppal egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami Toothless önfeláldozásához is vezet, korábbi jellemével ellentétben – ami a minden sárkány önző elvet foglalja magában.  A gyökeres változásra azért még várhatunk…

Az írónő nagyon jól bánik a szavakkal, aminek köszönhetően még most is egy valamin gondolkodom. Hogyan tudja egy gyerekeket megcélzó regény ilyen könnyen fenntartani az érdeklődést? Nyilván nem szabad olyan véres, akciódús jelenetekre számítani, de amitől egy jó regényt kaphatunk, az mind benne van. Viking történelem, sárkányok, váratlan fordulatok, szellemes poénok, érdekes karakterek közti összecsapások, Hiccup hőssé válásának kezdete, jellemfejlődés, és egyéb izgalmak. Na meg egy jó adag Thorral és Lokival kapcsolatos káromkodás. De nem a Marvelből. 

Bár nem a történethez tartozik, de érdemes megemlíteni, hogy a könyv lapjait Cowell rajzocskái díszítik.  Dőreség lenne azt mondani, hogy mesterművek, de én mégis valahogy úgy érzem, hogy még ezek a barbár illusztrációk is a könyvhöz tartoznak. Hiszen ha jobban belegondolunk, a vikingekről sem lehet azt mondani, hogy a legkifinomultabb népség. :D

Amit nagyon szerettem benne: Hiccup karakterét és a történetet. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: Tudom, a gyerekeknek való regényekben nem kötelező a romantika, de szerintem egy olyan szintű szerelmi szál, mint a filmben, itt is beleférne. Még annak ellenére is, hogy ebben a részben nincs Astrid, viszont a következő részekben fel fog tűnni majd egy lány a láthatáron. (Akiről valószínűleg a filmkészítők mintázták Astrid karakterét.)

Kedvenc karakter:  Hiccup 

Borító: 5/3

Pontozás: 5/4,5

2 megjegyzés:

  1. Mázlista! :D Én már két éve égen földön keresem ezeket a könyveket, de sehol sem találtam őket. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem magyarul olvastam el, hanem angolul... szerintem magyarul már nincs is a könyvpiacon :( A másik ok pedig a fordítás, ugyanis képesek voltak Hiccupot Haraldnak fordítani. Szörnyű. :P Ha tudsz angolul, akkor úgy mindenképp javaslom :) Na, meg a blogod miatt is :D

      Törlés