2014. február 18.

Regényes ínyencségek

Nem tervezek egyelőre gasztro blogot indítani, de szeretem megvizsgálni a könyveket minden szempontból. Ezért a mostani posztban a könyvbéli ínyencségek kerülnek terítékre.

Szó szerint.  Gondolom sokan szoktak olvasás vagy filmnézés alatt nassolni. Elmerülni egy történetben, miközben finomabbnál finomabb ételek leírásáról olvashatunk.  Persze ezek az ételleírások nem a szokványos fogásokról szólnak, hanem csupa kulináris élményről, hiszen az írók által „életre keltett ételeknek” csak a képzelet szabhat határt. Akár a történeteknél.



Nem evilági étkek

Egyik kedvenc fogásomat a Roxfort konyhája készíti. Naná. Mindig is irigy voltam Harryékra, mivel még a legnagyobb veszedelemben is a házi manók által terített asztalok roskadoznak mindenféle különlegességtől. Hiszen ki ne szeretné megkóstolni a mézsört, a csokibékát vagy a tökös derelyét a hazai sulikban található ételnek titulált menzakoszt helyett? Rendben, az ételek többsége azért létezik a valóságban, mert Rowling az angol konyhát vette alapul, de a melaszos torta, a Yorkshire puding, a hasábburgonya és a sült csirke egyik sem úgy van elkészítve, mint egy átlag iskolában, ami azt is bizonyítja, hogy még egy Roxfortos tanuló sem talált hajszálat az ételében. Fúj! Ha pedig egyszer végre kijutok Angliába, első dolgom lesz az, hogy meglátogassam az Abszol utat, ahol a Rowling által kitalált nasikból bevásárolok, mert a Haribo-féle Jelly Belly azért nem a Bogoly Berti  Mindenízű Drazsé. Egyes ételeket viszont érdemes kipróbálni itthon is, mert a hozzávalók egyszerű áruházi termékek, szóval saját magam ösztönözve megfogadtam, hogy amint lesz végre időm, én is kipróbálom, milyen az igazi vajsör.


A Tűz és Jég dala sorozat sem mentes kulináris élményektől. Martin bácsi nem hiába nagy mesélő, mert olyan élethűen írja le, milyen volt a középkorban dőzsölni, hogy az embernek még akkor is elindul a nyálelválasztása, amikor egy galambpástétomokról, vagy grillezett kígyóról van a leírás – amit jó esetben is csak akkor kóstolnék meg, ha fizetnének érte. Vagy még akkor sem. Ezeket a fogásokat amúgy az ókori római ételek ihlették, de azért mai, modern különlegességekkel is tele vannak ezek az ezer oldalas szörnyetegek, olyanokkal, mint Sansa híres citromtortája vagy az aszalt szilvával töltött csirke. Szerencsére a Westerosi ételek gyűjteményéből receptkönyv is készült, A Feast of Ice and Fire néven, így ha valaki kipróbálná, milyen lenne Starknak lenni egy napra deresi reggelijével, azt is megteheti. 


Egzotikumok a világ körül

Katt a képre még több finomságért. :)  

Bár Egy Gésa emlékirataiban nem feltétlenül van jelen az ottani gasztronómia, de már maga a tudat, hogy ez a történet Japánban játszódik eszembe juttatta, milyen régen ettem sushit. Pedig nagyon szeretem, annak ellenére, hogy két kezemen meg tudnám számolni, eddig összesen hányszor ettem ezt a japán ételkülönlegességet. 

Az Anna és a francia csók legutóbbi újraolvasása megint meghozta a kedvemet a nyalánkságokhoz. Sokan lehetnek tudatában annak a ténynek, hogy Párizs mennyire ismert kulináris élményeiről, amit mi sem bizonyít jobban, azoknak az eredeti francia ételeknek a széles skálája, ami megjelenik Anna történetében.  Forró grillen sült paninik Fontina sajttal és zsájával, macaronok minden elképzelhető ízben, bagettek és palacsinták nutellával, vagy amivel akarod….

Hannah Swensen esetei könyvsorozat sikerét Amerikában nem másnak köszönheti – gyilkosságokon kívül – mint a sütiknek. Bár mára kissé megkopott a sorozat színvonala (tizenhat rész és még Hannah nem döntött pasiügyben?), de a süti receptek máig ugyanolyan jók. Ezt saját tapasztalatból tudom, mert nem egy receptet készítettünk el itthon. Egyszerűen isteni édességeket lehet készíteni a regények hátulján található receptekből, és mind különlegesek a maguk módján. Csokis tündértorta, pekándiós rágcsa, pikáns meglepetés és még sorolhatnám...


A bejegyzést a Foodpanda támogatta. 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése