2014. február 7.

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Csodaszép borító. Különleges történet. De vajon mennyi az igazság belőle?

Biztosan sokan elgondolkoztak már a mai fiatalok közül, hogy milyen jó lenne az élet suli nélkül. Nincs tanulás, nincsenek kötelezettségek és egyéb szörnyűségek.  Persze ehhez a könnyű élethez pénz is kell, de ha szülőknek van, akkor már ezért sem kell aggódni. De mi van akkor, ha éppúgy nem vagy szerencsés, mint Josie Moraine? Ha a tanulni akarás csak egy szép vágyálom, mert a családi háttér nem enged meg többet, akkor mit teszel? Küzdesz, vagy a könnyebb utat választod?

A történetről: 1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

New Orleans
A kalitkába zárt álmok az a típusú regény, amit az ember lánya akkor is a könyves polcon tartana, ha a fülszöveg kész rémálom lenne a cselekménnyel egyetemben.  De nem az, mert már az első mondattal levett a lábamról, mégha nem is tudtam róla. „Az anyám prostituált.” kezdet persze nem a jelentésében ragadott meg, hanem azzal a különlegességével, amitől a regény teljes egészében egyedi lesz. Hiszen hány könyv kezdődik ilyen nyers mondattal? Nem sok, az egyszer biztos. A könyv hangulatához emellett a helyszín is hozzájárult, New Orleans, amit mostanában nagyon szeretek a The Originals sorozatnak köszönhetően. Valamint úgy gondolom, hogy a magyar címnek a fordítóit hatalmas dicséret illeti, mert szerintem sokkal hangulatfestőbb, mint az eredeti. (Bár az angol címet sem érdemes lenézni, mert az Out of the Easy – szó szerint A könnyűn kívül – meg a helyszínre is utal, mert New Orleans egyik beceneve a „Big Easy”.) 

A történet lassan kezdődött, bemutatva a helyszínt, a karaktereket és Josienak, a főhősnek a történetét. Bár nem kevés leírás volt, de az írónőnek sikerült igazán élethűen lefestenie New Orleanst és az atmoszféráját. 

Josie, a főhősnő rengeteg szörnyűséggel találkozott élete során az édesanyjának köszönhetően, olyanokkal, amiket még az ellenségemnek sem kívánnék. Hét éves korától kezdve egy bordélyházban takarított, ráadásul az anyja nem törődöm és felszínes jelleme miatt sok bántás érte a városban, ahol mindenki ismerte a családi hátterét. A regény cselekménye során sem mentes a pofonoktól, de ennek ellenére Josie végig erős marad, és az egyetemre való jelentkezésnek az álmát sem adja fel. Ezért, szerintem csak csodálni lehetett. Valamint azért, mert végig hű maradt önmagához, a rossz minta ellenére is.

Josie édesanyjáról a történet során megfogalmaznak egy igazán odaillő dolgot. Gyenge jellem. Nagyon szomorú, de az ilyen szülőket csak sajnálni lehet, mert az a tény, hogy a lányát hátrahagyva egy rosszhírű szélhámos pasas szeretőjének áll, csak azért, mert van pénze… borzalom. Nem is említve azt, hogy naivsága és befolyásolhatósága miatt még könnyen a lánya ellen is fordították. 

A regény legtöbb mellékszereplője sem volt szürke egyéniség, de akit legjobban kiemelnék, az a „Conti Street rideg madámja”, Willie. Bár a könyv fülszövege alapján azt gondolnánk, hogy Willie egy olyan nő, aki hűvös, szúrós természetű, valamint természetéből fakadóan még a bosszú sem áll távol tőle – számomra legalábbis ez jött le a fülszövegből - de az olvasás alatt fokozatosan rájöttem, hogy ez csak látszat. Mert dacára annak, hogy mindig magánál tartotta a revolverét, Josiet szívből támogatta, törődött vele, hogy elérje az álmait – még a saját elveit szem előtt tartva is. 

A cselekmény karakterközpontúsága miatt nem mondanám, hogy felfoghatatlan mértékű események történtek, de mégis lehetett érezni, hogy a cselekményszálak haladnak, végig fenntartva az érdeklődést. Érdekes és izgalmas témákat feszegetett az írónő, sok gondolkodnivalót hagyva maga után (példának okáért, meddig mennél el, hogy valóra váltsad az álmaid?). 

A francia negyed
Az önmegvalósításról szóló gondolatokat, a drámai részeket és a szerelmi szálat az írónő igazán jól vegyítette. Viszont az utóbbival kapcsolatban, tehát a szerelmi szállal nem igazán voltam megelégedve önmagában. Josie és a két potenciális pasijelöltje között egyáltalán nem éreztem vonzódást. Bár a regény tele volt érzelemmel, de nem romantika téren. 

Összességében viszont nagyon tetszett. Ugyanis egy megható történetet kaptunk vágyakról és álmok kergetéséről, ami ráadásul gazdag volt gyilkosságban, szerelemben, páratlan karakterekben és egyéb ínyencségekben…

Amit nagyon szerettem benne: Az alapötletet, a leírásokat és a befejezést. (Bár Willie miatt morcos vagyok pontosan emiatt.) 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A romantikus szálban számomra hiányoztak a valódi érzelmek a karakterek részéről. 

Kedvenc karakter:  Willie, Josie

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése