2014. május 29.

A sárkány tréning folytatódik - How to be a pirate & How to speak dragonese (Cressida Cowell)


Avagy az Így neveld a sárkányodat sorozat második és harmadik  részéről.

How to be a pirate (Így lehetsz kalóz) 

A történetről: Hiccup kalandjai folytatódnak. Bár az első kötetben már bebizonyította, hogy Hiccup képes hős lenni, Snotlout és a többi viking gyerek még mindig azon van, hogy kiszúrjanak főhősünkkel és barátjával, Fishlegssel. A hősködés mellett Hiccupék ráadásul most kalóznak tanulnak, ezért a kardozást gyakorolják – ami mily meglepő – Hiccupnak nem megy. Ennek ellenére Hiccup továbbra is szeretné megmutatni, hogy ő apja valódi örököse, ezért mindent megtesz, hogy ő legyen az, aki megtalálja a kalózok kincsét…


Bár a történet kicsit lassabban indult be, mint az első résznél, de a végére megint elérte nálam azt, hogy elmerengjek az élet nagy kérdésein. A hőssé váláson, a bátorság kérdésén, és azon a tényen, hogy milyen kicsin múlik az, hogy mennyire vagy jó kardforgató… mert nem mindegy, hogy jobb vagy bal kézzel használod.

A karakterek még mindig remekelnek. Hiccup nagyszerű narrátor, aki dacára annak, hogy szűkös fizikai erőforrásokkal rendelkezik, még mindig mindent megtesz azért, hogy elérje azt, amit akar. Intelligenciájával és hitével még mindig kimagaslik a többi viking közül, akik nem meglepő módon már megint előbb cselekednek, mielőbb gondolkodnának.

Korábbi gondolataim Toothlessről bebizonyosodtak, miszerint egy könyvnél kicsivel több idő kell, hogy megnevelődjön. Persze egy száz százalékig idomított Toothless nem lenne az igazi – ezért nem panaszkodom. :)

Új szereplő személyében köszönhettük Alvint, a Szegény-de-Őszinte-Farmert, akiről szerintem nem mondok nagy titkot, de se nem szegény, se nem őszinte, de még farmer se. A Cartoonnetworkön futó sorozat nézői számára ismerős lehet a személye, hiszen igazából a Berk szigeten élő viking klán ősellenségéről van szó, Alvinról, A számkivetettről. Természetesen Alvin, a filmbeli karakteréhez méltóan nem tisztességes szándékkal kéri a segítségét a vikingeknek, ezért a regény végére, a korábbi kötethez hasonlóan Hiccupnak megint szüksége lesz minden tehetségéhez ahhoz, hogy megmentse önmagát, a barátait és a klánt is.


Összefoglalva, Cowell most sem okozott csalódást, mert a két sztori összességében még mindig ugyanolyan izgalmas, kellőképpen véres, csavaros, elgondolkodtató és ironikus humorral teli, mint amilyennek lennie kell egy gyerekeknek szóló regénynek.

„…All I know is that I'm supposed to be the Future Leader of this Tribe and I want there to be a Tribe left to lead. And that seems more important to me than being a Hero.”
Pontozás: 5/4,5

 How to speak dragonese (Így tanulj sárkányul)

A történetről: Miután Hiccup ismét megmutatta, hogy valódi örököse apjának, az élet visszatér a régi kerékvágásba. Vagyis a többi viking gyerek továbbra is kiröhögi, Gobber továbbra is mindennek elmondja- csak vikingnek nem – és Hiccup a barátaival, Toothlessszel és Fishlegs-zel együtt megint a pácban végzi. Vagy inkább a Cápaférgek gyomrában? Ugyanis a kalóz kiképzés következő állomásán Hiccupéknak most hajókat kell elfoglalniuk, de természetesen, főhőseinkből kiindulva megint félresikerül valami. Mert egyszerű halászhajók célbavétele helyett a rómaiak fedélzetén  találják magukat, akik nem a vendégszeretükről híresek…


A harmadik részhez érve megint megbizonyosodhattunk arról, hogy szegény Hiccup akárhányszor menti meg a vikingeket, ők egy hét után elfelejtik és újra a legkevésbé 'vikinges' vikingként tartják számon. Hiába, a vikingek nem az éles eszükről híresek.

Cowell megint szépen bemutatta, milyen kapcsolat is kell legyen Hiccup és édesapja, Stoick között, hiszen a sulis jegyek végsősoron nem számítanak, nem igaz? Persze, egy kis időnek azért el kellett teljen ahhoz, hogy Stoick beismerje, Hiccupnak igaza van és ne a viking feje után menjen, csak azért, mert a vikingek előbb ütnek és utána beszélnek. Hiccup és Toothless kapcsolata is szépen javul, köszönhetően annak, hogy Toothless egy kisebb traumán esik át a rómaiak miatt.

És ezzel el is érkeztünk következő ellenségünkhöz, a rómaiakhoz. Akik nem tudom, hogyan és miért kerültek a vikingekkel egy időszakba – tudom, egy kitalált történetben bármi megtörténhet-  de Hiccup számára megint egy jó kis erőpróbának bizonyul a rómaiak csapata, egy rég nem látott ismerőssel egyetemben. Humorforrásként pedig megismerkedhettünk egy még Toothlessnél is kisebb sárkánnyal, egy nanodragonssal, aki mérete ellenére azért nagy segítséget nyújt.

Új, és remélem visszatérő karakterként pedig végre találkozhattunk Camicazival, az első badass viking lánnyal. Megmondom őszintén, én nagyon örülök a karakterének, mert azon kívül, hogy egy kicsivel kevésbé tűnik hímsovisztának a sorozat (mármint nyilván nem az, hiszen egy gyerek könyv, de igazság szerint nem sok lány szaladgált eddig a történetben), végre megismerhettük azt a vikinglányt, akiről a filmkészítők nagy valószínűséggel mintázták Astridot. Akivel,  remélem, egy kis romantikus szálat is behoz az írónő. Idővel. 

Hiccup tehát ismét bebizonyította, hogy képes egyszerre hős  lenni, és ugyanolyan szórakoztatóvá és elgondolkodtatóvá tenni ezt a regényt, mint korábban. 

"However small we are, we should always fight for what we believe to be right. And I don't mean fight with the power of our fists or the power of our swords. That has always been the problem with us Vikings. I mean the power of our brains and our thoughts and our dreams."
 Pontozás: 5/4,5
____________________________________________________________

Amit nagyon szerettem benne: Mindkét könyvben a mondanivalót és a sztori végén a nagy összecsapásokat. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: Néhány logikátlanság, mint a rómaiak megjelenése kissé furcsa volt számomra.

Kedvenc karakter: Hiccup, Toothless,  Camicazi

Borító: 5/3


Pontozás: 5/4, 5 - Mindkét regény hozta az eddigi minőséget, egyiket sem tudnám kiemelni, mint jobb vagy rosszabb. :) 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése