2014. június 15.

J. A. Redmerski: A soha határa

A könyv megjelenését követően azt hittem, ez valami Ötven Szürke 2. 0, ezért sokáig nem keltette fel a kíváncsiságomat. Aztán sorban jöttek a jobbnál jobb vélemények és kritikák, és hirtelen érdekelni kezdett, miért vannak oda annyira sokan Andrew Parrishért. 
Ötven oldal sem kellett, és már én is oda voltam érte. 

A történetről: Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Bár nem tartom a legkalandvágyóbb embernek magam, mert a tervem közt nincsen sem a Himalája megmászása, sem a Holdra jutás, mégis, mindig is imádtam új helyeket felfedezni. Új városokat látni, új kultúrákat megismerni, utazni… valami ilyen érzés volt most elolvasni Camryn történetét is. 


Az elejétől a végéig egy kész utazás volt a könyv, ami után legszívesebben csapot-papot itt hagyva felkerekednék egy szál magam egy hátizsákkal a hátamon, és ha nem is Amerikát, de bejárnám egész Európát az országúton kocsikázva régi rock számokat hallgatva, ezzel magam mögött hagyva a sulit, a tanulást és minden egyéb kötelezettséget.
A regény alapötlete, a road trip számomra egy teljesen új könyvélmény volt, amely nem csak a hangulatával, hanem a mondanivalójával is megnyert. A cselekmény főszála is ennek köszönhető, mert az, amit a road trip fogalom közvetített, mint az útkeresés, a függetlenség és az önmegvalósítás, mind-mind fontos vonásai a mai társadalomnak, amivel rengeteg fiatal nap, mint nap küzd.  
Camryn, a regény húsz éves hősnője is hasonló dolgokkal néz szembe, de számára még nehezebb is. Ugyanis ott van számára az a múltbeli tragédia, ami megakadályozta korábbi terveinek megvalósítását a barátjával, és amin mégis kénytelen továbblépni, ha teljes életet akar élni. Ehhez hozzájön még a baráti kapcsolatainak a problémái is, és a munkája – amit utál – tehát minden összejött ahhoz, hogy már teljesen kiégjen húsz évesen, mégis sikerül talpra állnia. Mert jött Andrew Parrish. Bár valamilyen szinten Camrynnek is része volt a saját talpra állásában – hiszen megtette azt, amit sok más ember fél megtenni, és ezért mindenképp példamutató a karaktere – mégis az igazi érdem Andrew-é. Tudniillik, megmutatta milyen élni. Miközben egy olyan titkot, terhet cipel magával, ami alatt más a helyében összeroppanna.
"– Kész vagyok a szerelemre – bököm ki, mert ez az egyetlen másik dalcím, amelyik az eszembe jut. – Az vagy? – kérdez vissza. – He? Már szélesen mosolyog. – Semmi – feleli, és félrenéz."
Bár New Adult műfaj, de nem az ágyjeleneteken van a hangsúly, és a romantikus szál is fokozatosan épül fel, szépen-lassan, ahogyan a Camryn és Andrew közötti bizalom is kialakul.  Legnagyobb örömömre, a történet végére sem laposodott el a szerelmi szál, és nem is vált túl vattacukrossá. Ezt pedig a sztori végi, keserű fordulat tette még megdöbbentővé és felejthetetlenné.
Az egyedüli dolog, ami zavart a regényben, a túlságosan is vulgáris szóhasználat. Nem állítom azt, hogy prűd lennék vagy nem szokásom hasonló regényeket olvasni, egyszerűen csak ebbe a regénybe nem illett bele. Valahogy megtörte a regény addigi folyamát és még kicsit ki is zökkentett a történetből.


Összességében viszont nagyon szerettem a regényt. Egy élmény volt, aminek minden romantikus regény rajongónak legalább egyszer részese kell legyen… 
Amit nagyon szerettem benne: A mondanivalót és a road trip feeling hangulatát. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A vulgáris szavak.

Kedvenc karakter: Andrew

Borító: 5/5 

Pontozás: 5/5* - Nekem ez a sztori így kerek. Ezért, bár tudom, hogy van második része, de nem hiszem, hogy elfogom olvasni,  már csak a rosszabb kritikák miatt sem és azért sem, mert nem szeretném elrontani ezt az élményt. 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése