2014. június 3.

Richelle Mead: A szukkubusz éjszakája

Az első részben kaphattunk egy elképesztően izgalmas történetet, egy belevalóan vadóc szukkubusz főhőssel. A második részben kaphattunk egy elképesztően unalmas történetet egy felsült szukkubusszal. Komolyan. Mi történt az írónővel? 

Egy kis visszatekintő az előző részre: Nagyon jól indította az írónő a sorozatot, mert azon kívül, hogy egy igazán érdekesen felépített világban játszódik a regény, a történet az első laptól az utolsóig izgalmas volt, ráadásul a könyvek többségével ellentétben, nem kiszámítható, hanem fordulatos és meglepő. Ehhez társult még a kellemes és könnyed stílusa a könyvnek, amit az írónő pikáns humorral és iróniával fűszerezett. Valamint, mint minden könyvmoly, örömmel üdvözöltem Georgina, a főhősnő szenvedélyét a könyvek iránt, na meg Aubreyt, a macskáját. Összefoglalva, örültem, hogy végre nem egy depis, jobb életet akaró vámpírról vagy egy túlságosan is egoista vérfarkasról olvashattam. Persze semmi bajom velük, de ha már eredetiségnél tartunk, akkor ez a regény überelte őket még a témában is a szukkubuszokkal és a kisördögökkel. 

Valami hasonlót vártam a folytatásban is…

Hát, nem egészen ezt kaptam. 

A mitológia, és a világfelépítés megvolt, természetesen ezt már nehéz lett volna elrontani. Jó pontként, az írónő továbbra is behozott flashbackeket Georgina korábbi életéről, mint például azokat az időket, amikor Párizsban volt táncos. Sajnos ezt a részét viszont elég szűkmarkúan kezelte, véleményem szerint lehetett volna belőle több is. (Hiszen annyi kiaknázatlan lehetőség van Georgina több ezer éves szukkubusz életében, nem?)  

Spoiler veszély!

A történet fő cselekménye szála, mint olyan, nem létezett. Nyilván történtek események, szépen lassan folydogálva, de olyan minimális volt, hogyha Mead stílusa nem lenne olvasmányos, akkor ezer százalék, hogy még most is olvasnám. A nagy sztori tehát ebből állt: Georgina inkubusz haverja, Bastien küldetésének tekinti, hogy Danát, az álszent, konzervatív tévésztárt elcsábítsa, majd a videóra felvett pikáns jeleneteket felhasználva romba döntse Dana hírnevét. Bastien természetesen a könyv végéig képtelen lépni az ügyben, amikor is Georgina fél óra alatt rájön a megoldásra, probléma 1.0 lezárva. 

Fanart
Probléma 2.0 abból állt, hogy Georgina halandó haverja, Doug mostanában furcsán viselkedik. Georgina a könyv felénél végre rájön, hogy valamiféle drog lehet az ügyben, ezért egy újabb ötven oldal alatt arra is rájön, hogy a kábítószer nem emberi eredetű. Nyomozás céljából elcsábítja a dílert, ami ahhoz vezet, hogy kiderül, a drog eredeti forgalmazója egy halhatatlan, ezért vagy meggyőzi őistenségét a visszavonulásra, vagy elpusztítja. Természetesen a „nagy csatajelenetet” két oldal alatt lezavarta az írónő, olyan hamar, hogy még csak izgulni sem kellett a főhősünkért. (Pedig, állítólag Georginánál nagyobb erejű halhatatlanról van szó…)

Probléma 3.0 pedig annyi volt, hogy főhősnőnk érzelmi válságban leledzik, mert Sethet annyira szereti, hogy le nem fekhet vele. Mert akkora a szukkubusz ereje működésbe lép, és Sethnek az energiát elszívja. Bár szép volt látni Georgina és Seth közötti érzelmi kapcsolatot, tényleg, de kérdem én. Ha tudják, hogy a kapcsolatukban hiányzik valami, ami nyilvánvalóan mindkét fél számára a fontos, akkor mi értelme, hogy együtt maradjanak? Nem beszélve arról, hogy Georgina lépten-nyomon megcsalja Sethet szukubusz léte miatt (mégha akaratlanul is), Seth pedig ezt hagyja. Rendben, elméletben nem tehetnek semmit, de ha láttam volna Sethet egy kicsit jobban küzdeni, akkor kevésbé tűnt volna a kapcsolatuk olyan „laissez-faire-nek”. (Igen, tudom mi az eredeti jelentése a szónak.) 

A regény végén még egy negyedik „problémát” is kaptunk a nyakunkba, ami abból állt, hogy Georginára szakadt az összes meló a munkahelyén, egy elnézett időponttal egyetemben. Természetesen ezt is megoldotta Georgina fél perc alatt egy kis energiaitalnak köszönhetően, ezért nem is érdemes szót pazarolni rá. 

Fanart- A karakterek
Bár lehet, hogy soknak tűnnek a fentebb felsorolt események, de rendes cselekmény szempontjából ez kevés volt egy négyszáz oldalas regénynek. Minden egyes apró-cseprő gondnak a megoldását megtalálták a szereplők pár oldal alatt, de ettől csak olyan érzésem támadt, hogy az írónő nem szerette volna kitenni a szereplőket valós problémáknak, komolyabb stresszhelyzetnek. Mintha egy kis izgalom ártana a halhatatlanoknak…

Összességében véve, úgy érzem, hogy ez egy nagyon átvezető kötet volt a következő részre, ami már nem fog megjelenni itthon… 


Amit nagyon szerettem benne: A flashbackeket, az érzelmi kapcsolatot Seth és Georgina között. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: Az eseménytelenség és az unalom!

Kedvenc karakter: Aubrey

Borító: 5/4

Pontozás: 5/3

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése