2014. június 9.

Uralkodó családok viszályai 2. rész – Kritika a The Originals 1. évadjáról

A The Originals a The Vampire Diaries spin-off sorozata, ami a Reign sorozathoz hasonlóan tavaly ősszel indult, és ami szintén egy uralkodó családról szól, csak az előbbivel ellentétben, a karakterek vámpírok, és a trónért folytatott harc nem egy európai királyságért folyik a 16. században, hanem napjaink New Orleansáért. 


The Originals - Az 1. évad

Amikor anno a Vámpírnaplókban láttam a pilotját, annyira nem jött be – fura volt látni a sorozatot a TVD-s karakterek nélkül – de amikor elkezdtem hivatalosan is nézni a sorozatot, már az első részeknél megnyert a hangulata, Elijah és Klaus karaktere, meg az egész sztori New Orleans körül. 



Az első epizódokban megismerkedhettünk New Orleans Francia negyedével, ahol a boszorkányok, emberek és vámpírok élnek békésnek nem nevezhető egyetértésben. Ide térnek vissza a Mikaelson testvérek, céljuknak tekintve, hogy visszaállítsák New Orleanst régi pompájába, ahol ők uralkodnak. Ezt persze Marcel, Klaus régi pártfogoltja nem hagyja, így kezdetét veszi New Orleans láthatatlan trónjáért való harc. 

Az alapkoncepció tehát ez. Lényegében a teljes szezon erről szólt, csak az aktuális győztesek személye változott, na meg a résztvevők kiléte és az erőviszonyok, mert időközben csatlakoznak a vérfarkasok is. A történet egyszerűsége ellenére rengeteg karakterdrámát kaphattunk a mellékszereplők által, akik kisebb túlzással sokszor még érdekesebb karakterek is, mint a három Ősi vámpír. Mert gondoljunk csak Haleyre és a hibridbébijére, Davinára és az Aratás bevégzésére, vagy Camire, mint Klaus lelki szemetesládájára, valamint Joshra, a cuki meleg vámpírra.  (Azt viszont nem értem, hogy Tyler hogyan is került bele a sorozatba. Mégha csak pár epizódra is, de szerintem teljesen felesleges volt…) 

Amit első perctől fogva nagyon szerettem, a már korábban említett hangulata New Orleansnak. Egyszerűen imádtam a Francia Negyedet, a Bourbon Streetet, a fesztiválokat, és természetesen a flashbackeket, amelyek által bepillantást nyerhettünk a 20-as évekbeli New Orleansba, vagy a Mikaelson testvérek  18. századi életébe, amikor is először telepedtek le az új világban. Nagy sajnálatomra, az évad vége felé haladva egyre kevesebb flashbackkel találkoztunk, amit nem is értek, mert ez a sorozat nem arra hivatott, hogy bemutassa az Ősi vámpírokat? 


A fentebb említett okoknak köszönhetően az évad első felét nagyon élveztem, mert szinte mindegyik epizód nagyon izgalmas volt, főleg a Davina megmentésére tett kísérletek, ráadásul kedvenc párosomnak is drukkolhattam, akik nem más, mint Haley és Elijah. Amit velük kapcsolatban nagyon sajnálok, hogy a készítők képesek voltak elhúzni a szerelmi szálat egészen az évad végéig, nem beszélve arról, hogy behozták utólag Haley „jegyesét” is, akihez odaígértek még csecsemő korában.  Elijaht a TVD-vel ellentétben, itt nagyon bírtam, kiváló ellenpólusa Klausnak, aki természeten itt is remekelt, mert több énjét is megmutatta, ami lehet akár egy felelősségteljes apa, vagy egy agresszív pszichopata. Rebekah a fivérekkel ellentétben kevésbé érdekes személyiség, mert az ő részei inkább arról szóltak, hogy összejöjjön Marcellel annak ellenére, hogy Klaus ezt nem engedi.  Azt viszont nem gondoltam volna, hogy az évad második felére még visszasírom Rebekah kicsinyes problémáit, mert az igazság az, hogy attól kezdve, hogy Rebekah az évad közepén elhagyta a sorozatot, a szezon színvonala rohamosan csökkeni kezdet. Bizony. Azt nem tudom ténylegesen, hogy Rebekah karakterének hiánya miatt, de az biztos, hogy a cselekmény izgalma folyamatosan ingadozó teljesítményt mutatott, és a főcselekmény szála az évad legvégéig csak egy helyben toporgott és ismételte magát. Ami az évad elején erősségnek bizonyult, vagyis nem volt rendes főgonosz, az a legvégére teher lett. Boszorkányok  vs. Vámpírok, Emberek vs. Vérfarkasok, Vámpírok vs. Vérfarkasok, és sorolhatnám, aminek a tetejében ott volt Klaus és Marcell több epizód óta húzódó konfliktusa, amelyben egyik fél sem enged, de persze Klaus megölni azért nem képes Marcelt. (Pedig megtudná, csak nem akarja.) 


Összefoglalva, a rengeteg csatajelenet ellenére az évad második felét nagyon untam, és a végére már ott tartottam, hogy annyi kedvem sem volt nézni, mint a Vámpírnaplók ötödik évadát. Amit nagyon sajnálok, pedig rengeteg potenciál volt benne. 

Őszinte meglepetésemre, a finálé sokkal jobb lett, mint amire számítottam, mégha az évad első felének minőségét nem is hozta. Ugyanis felvezette a második évad főgonoszát, Mikealson papit és mamit – bár nem értem Esther hogyan térhetett vissza, hiszen több mint ezer éve halott. Nagy örömömre, Monique-ot is kinyírták végre, komolyan ez a csaj azóta irritált, hogy megölte a saját nagynénjét, Sophie Deveraux-t, eléggé értelmetlen céllal. Valamint Rebekah is visszatért, reméljük, most már véglegesen. 

Bár berendelték a 2. évadot, ami idén ősszel jön, de még nem tudom, hogy fogom-e nézni. Túl sok jó sorozat van, ez az első évad meg nem mutatott stabil teljesítményt ahhoz, hogy minden péntek este tűkön ülve várjam a következő részt. Mindenesetre, jövőre ez is kiderül.

Pontozás: 10/7 - szívem szerint ennél kevesebbet adnék a teljes sorozatra így visszatekintve, de ha az évad első felének a színvonalát is nézzük, ami átlagosan nekem 10/8, akkor mondhatjuk azt, hogy többé-kevésbé megérdemli.   


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése