2014. augusztus 12.

Top 10 klasszikus, amit el szeretnék olvasni

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy a klasszikusokat sokkal nehezebben veszem kézbe, mint a mai kortárs regényeket (aminek egyik oka a kötelező olvasmányokhoz köthető). Akármennyi pozitív véleményt is hallok egy–egy klasszikusról, ezzel a problémával újra is újra szembesülök, főleg manapság, amikor naponta jelennek meg újabb és újabb regények, és annak érdekében, hogy naprakész legyek a mai trendekkel olvasás terén, mindig őket veszem először kézbe, ellentétben a régebben íródott könyvekkel, hiszen az utóbbiak még pár hónap múlva is klasszikusok maradnak. Ezzel a Top 10-es listával tehát magamat is szeretném motiválni, amelyet nem is olyan rég, a külföldi blogok Top 10 Tuesday rovatjának témái közül választottam.

Nathaniel Hawthorne: A skarlát betű 

Miért? Az egyik kedvenc vígjátékom az Easy A- Könnyű nőcske, amiről utólag kiderült, Hawthorne műve ihlette. Mivel már korábban is felfigyeltem Hester - 21. századi emberek számára már inkább szokatlan - történetére, ezért rögtön várólistára került a regény.





Edgar Allan Poe versei

Miért? Ha másra nem is, arra mindenképp jó volt Kelly Creagh Nevermore – Soha már regénye, hogy felkeltse az érdeklődésemet Poe horror történetei iránt. Bár sosem voltam az a versolvasós ember, ami valószínűleg az irodalom órák verselemzéseinek köszönhető, de úgy gondolom, adhatok egy esélyt Poe-nak, eredeti nyelven.




F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Miért? Egyszer, az egyik órán elkezdtük megnézni a filmet és annak ellenére, hogy eredetileg semmi kedvem nem volt - Spoiler! - látni Leót meghalni a vízben, újra – mégis elkezdett érdekelni a sztori. Egy ideje ráadásul beleszerettem a 20-as évek hangulatába, így most már eggyel több okom van, hogy megnézzem rendesen a filmet, előtte pedig, természetesen elolvassam a könyvet.



J.R.R. Tolkien: A Hobbit

Miért? A Gyűrűk Urához már volt szerencsém, ezért egy ideje már várólistán vannak az előzmény filmek. Mivel a trilógia végül egy kellemes csalódás volt az egy évvel ezelőtti elolvasása során, ezért már jóval kevesebb előítélettel fogok belekezdeni A Hobbitba. A sok leírás miatt viszont még nem vettem rá magam...




J. D. Salinger: Zabhegyező

Miért? Gondolom, sokan utálják a kötelezőket. Én is mindig daccal álltam neki az ilyen címkével ellátott regényeknek – pedig nem egyszer kiderült, hogy tényleg megérte elolvasni – aminek köszönhetően, amikor feladták a Zabhegyezőt, végül nem olvastam el. Vagyis el szerettem volna végül olvasni, mert az órai beleolvasások miatt már kezdtem ráhangolódni, de kifutottam az időből. Ezért döntöttem el, hogy amint egy bizonyos idő eltelik, mindenképp el fogom olvasni, de most már „kötelező címke” nélkül.


George Orwell: 1984

Miért? Mert 2+2 = 5. Orwell regénye a disztópiás regények előfutára. Az Éhezők viadalának köszönhetően nagyon megkedveltem ezt a műfajt, és mivel az Állatfarmban igazán kellemesen csalódtam, ezért az 1984-nek is szeretnék mindenképp egy esélyt adni.






Jane Austen összes műve

Miért? Érdekes módon, amikor anno elolvastam a Büszkeség és balítéletet, nem váltam nagy Darcy rajongóvá. Természetesen egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam, de mégis – számomra csak egy átlagos könyvélmény volt. Viszont, amióta megnéztem az Austenland filmet és elolvastam a könyvet, enyhén szólva is fanatikussá váltam. Rendben, inkább az utóbbinak a történetével, de pontosan emiatt eldöntöttem, hogy Austen többi regényét is el fogom olvasni (kezdve egy B&B újraolvasással), valamint megnézem a BBC-s filmváltozatokat, amelyeket szégyen, nem szégyen, de még nem láttam. 


Alexandre Dumas: A három testőr

Miért? Több filmverziót is láttam már – amelyek általában mind nagyon tetszettek - annak köszönhetően, hogy mindig is nagy kedvencem volt a középkori francia udvari politika. Ráadásul D’Artagnan és a három testőr történetében ez a történelmi korszak egy valódi kalandregény elemeivel keveredik, ezért minden okom meg van rá, hogy végre a könyvet is kézbe vegyem. Az egyetlen ok, ami miatt máig nem tettem meg, az a hosszúsága a regénynek (ami egy klasszikusnál kétszer olyan lassú olvasást eredményez nálam.)




Sylvia Plath: Az üvegbura


Miért? Mostanában sokkal jobban érdekelnek azok a történetek, amelyekben valós emberi problémák merülnek fel – és ami nem csak egy túlérzékeny tinilány hisztije. Pontosan ezért lettem kíváncsi Plath regényére, amiben egy általam eddig nem olvasott téma kerül terítékre, a depresszió. Bár az írónő sztorijának a tragikus végét már sikerült elspoilereznem magamnak, de ettől morbid módon még továbbra is kíváncsi vagyok arra, hogy milyen út vezette el az írónőt oda. 


J. M. Barrie: Pán Péter

Miért? A Once Upon A Time sorozatban nagy kedvencemmé váltak a Sohaországban játszódó Pán Péteres részek, dacára annak, hogy korábban még a Disney mesét sem láttam (emlékezetem szerint legalábbis). Ennek ellenére a sztorit természetesen ismertem, de mint utólag kiderült, az OUAT sorozat Pán Péter feldolgozása sokkal közelebb áll az eredeti történethez, mint gondolná az ember… aminek köszönhetően máris jobban felkeltette az érdeklődésemet a mese. Bár tudomásom szerint hazánkban csak a cenzúrázott, gyerekeknek való verziót adták ki, de én már sikeresen be is szereztem az eredeti változatot angolul.

4 megjegyzés:

  1. I'd totally vote for Gatsby, Edgar Allan Poe and Peterpan LOL. Love your list by the way! (Thank good Lord for ggogle translate!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Thank you :)) Can't wait to read them although my read list is infinite :D Thanks for stopping by :)

      Törlés
  2. A skarlát betűnek én láttam a filmváltozatát, ami nekem nagyon tetszett, így ez nekem is várólistás. A Pán Péter is, hasonló okokból, mint neked.

    A hobbit szerintem könnyebb eset, mint A gyűrűk ura, sokkal meseszerűbb és gördülékenyebb, szerintme nincs okod tartani tőle.

    Az 1984-et és Az üvegburát olvastam még a listáról. Előbbi nagy kedvenc, utóbbi felemés érzéseket keltett, de azért megérte elolvasni. Csak ne számíts 100% önéletrajzra, mert egy kitalált karakter történetét írja mg, nem a sajátját.

    Jane Austentól én a Büszkeség és balítéletet olvastam (szerettem), meg az Értelem és érzelmet (utáltam... meg tudtam volna ölni az összes karaktert), egy kicsit őt most feladtam... nem szeretem a romantikus regényeket amúgy sem, nem csodálom, hogy nem lettem nagy rajongó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt jó hallani a Hobbitról :) Az rendben van, ha az Üvegbura inkább fikció, és nem önéletrajzi, biztos vagyok benne, hogy még így is sötétebb regény lesz, mint amiket általában olvasok. :)
      Megnyugtatlak, azokat a regényeket én sem bírom mostanában, amelyekben kizárólag romantikus szál van (tehát ne csak a főhőknek a szerelmi életéért izguljunk), viszont most a B&B-nál rájöttem, itt a romantika még egyáltalán nem vészes. :D

      Törlés