2014. november 29.

Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác

Az írónő debütáló regényével, az Anna és a francia csókkal új kedvencet avattam anno (és még sokan mások is különböző véleményeket látva), ezért nem meglepő, hogy a folytatást is azonnal elszerettem volna olvasni. De ahogy lenni szokott, egy remek kezdet sok buktatót tartogathat még a későbbiekben, ezért felvértezve magam, beleolvasgattam egy kicsit Lola történetének kritikáiba is, így kiderült, hogy a folytatás közel sem aratott akkora sikert a St. Clair rajongók között. Így kevesebb elvárásokkal neki kezdve az olvasásnak, egyáltalán nem csalódtam. 

A történetről: Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt.

Az a bizonyos ruha... 

Röviden Loláról és a szomszéd srácról, aranyos volt, de az első rész szintjét természetesen nem érte el. Persze nehéz lett volna megugrani a képzeletbeli lécet Perkinsnek, azok után, hogy imádtam és az egyik all the time favorittá vált számomra Anna története, de egy kicsivel azért többet vártam. 



Ami egyik nagy pozitívuma volt a regénynek, a színes egyéniségek és karakterek. De tényleg, nem volt két hasonló kaliberű jellem a szereplők közt, mert ott volt Lola, a divattervező, aki Marie Antoinette ruhát szeretne viselni a bálra, Cricket, a feltaláló, Max, a rocker, Lola őrző-védő apukái, Lindsey, a nyomozó, Calliope a maximalista és még sorolhatnám. Sajnos a külső jellemzőkön túl nem ment tovább viszont az írónő, mert a karakterek többségének belső mélységeit nem ismerhettük meg, egyszóval felszínesek voltak. Lola, a főhősnő ráadásul eléggé határozatlan volt, és nem restellt saját magának is hazudni azzal kapcsolatban, hogy igazából kit szeret. Míg Cricket, a szerintem egyáltalán nem tipikus szomszéd srác, valóban aranyos volt és cuki (bár St. Clairhez nem érhetett fel).


Fanart
A történet egyszerű volt, de könnyed és olvasmányos. A főcselekmény a romantikán alapult, az első részhez hasonlóan, viszont negatívum, hogy az írónő erre a részre elfelejtette belevinni azt a szellemes humorát, ami Anna sztoriját jellemezte. Ráadásul az események sokkal lassabban indultak be, amit bár normál esetben nem tekintenék problémának, viszont később sem hozott több különlegességet, mert kiszámítható volt és még a befejezés is mondanivaló nélkül maradt. 

Bár úgy tűnhet, hogy nem voltam elégedett Lola történetével, de ez nem teljesen igaz. Egy átlagos, romantikus YA regény színvonalát ugyanis sikeresen teljesítette, csak egy Anna és a francia csók minőség után ez édeskevés volt... Annak viszont örülök, hogy néhány régi ismerős cameojának is a tanúi lehettünk, amiért már megérte elolvasni. 

Amit nagyon szerettem benne: A könnyedségét és az egyedi karaktereket.

Ami kívánnivalót hagy maga után:  Több mélység és kevesebb felszínesség nem ártott volna, mind karakterek, mind cselekmény szempontjából. 

Kedvenc karakter:  -                                

Borító: 5/5

Pontozás: 5/3, 5

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése