2014. december 30.

A Hobbit filmek - Egy váratlan utazás Smaug pusztaságán keresztül az öt sereg csatájáig


Rendben. Lehet, hogy szentimentálisan fog hangzani, de én nagyon élveztem mind a három A Hobbit filmet. Egytől egyig. Persze azt tudni kell, hogy eredetileg meg sem akartam nézni  - legalábbis nem mostanában - főleg azután, hogy mindenhonnan azt hallottam, milyen unalmasak. Mennyire nem hozzák a Gyűrűk Ura szintjét. Meg ennyire rossz, meg annyira etc... Végül egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy az utolsó filmet megnézem moziban (ami végre rövidebb, mint százhatvan perc), egyúttal pedig tartok egy két napos Hobbit maratont, ahol bepótolhatom az előző két részt, és abban az esetben, ha nem tetszik, legalább gyorsan túl esek a teljes trilógián három nap alatt. Meglepő módon viszont egyáltalán nem így történt. 




Na jó, lehet, hogy nem én vagyok a világ legnagyobb LOTR fangirlje, és ezért is szerettem annyira A hobbitot.  Ugyanis amikor először olvastam a trilógiát, addigra már túl voltam a Harry Potteren - szóval ez az univerzum számomra az abszolút első - ráadásul a filmeket sem tudom elfogulatlanul értékelni, mert mire végignéztem a filmeket teljes egészében, addigra annyiszor láttam részletekben, hogy semmi meglepetést sem okozott. De lehet, hogy az a tény is sokat segített, hogy nem volt sok elvárásom a sok negatív kritika után, meg a könyv miatt, amit még nem olvastam... kitudja.

A Váratlan utazás meglepő módon Frodoékkal kezdődött, majd hatvan évet a múltba ugorva folytatódott a törpökkel, akik törtek-zúztak szegény Bilbónál, miközben önkényesen vendégeskedtek nála. A bevezető kissé hosszúra is sikerült miattuk, már nagyon vártam, mikor kezdődik el a Gandalf-féle kaland. A cselekményvezetés a folytatásokban sem lett sokkal gyorsabb, de én egyáltalán nem bántam, mert a Tolkien-univerzum rögtön beszippantott a hangulatával, a zenével és a látványvilágával.  Ráadásul akármilyen ütemben is haladott a történet, a sztori számomra mégis izgalmas maradt. A főkarakterek nagy része nagyon jól lettek kidolgozva, színesek, és majdnem minden esetben szerethetőek lettek. Utóbbi a cselekmény izgalmas szempontjából fontos is, mert ha nem tudom megszeretni a szereplőket, akkor nem is érdekel a sorsuk (és a történet sem). Másrészt pedig a karakterek felépítése is említésre méltó, mert amíg a Gyűrűk Urában kifogásolni lehetett azt, hogy a szereplők csak feketék vagy fehérek - kivéve Boromirt - addig a három Hobbit film alatt megismert karakterek sokkal árnyaltabbak, és több váratlan fordulatot is hoztak. 


Zsákos Bilbó karaktere például ezerszer szimpatikusabb volt, mint anno Frodo, mert talán több hibát vétett, de ő maga is javította ki azokat leleményességével és bátorságával. Martin Freeman az alakításával tökéletesen vászonra is vitte ezt. A törpék közül a legérdekesebb karakter természetesen Thorin volt, aki pálfordulásával, kételkedésével nem feltétlenül vált rögtön kedvenccé, de azért a csata végén mégis megkönnyeztem. Kilit szintén bírtam, főleg a nem túl törpös vonásainak köszönhetően (:D), ráadásul eleve esélytelen szerelme Tauriellel sok érzelmet vitt a történetbe. Legolas itt  önállóbb és harciasabb szerepben tündökölt, bár sokszor elgondolkodtam a színváltós szemeiről... Komolyan, nem tudtak volna egy olyan színű kontaktlencsét szerezni, mint amit a Gyűrűk Urában is viselt? Semmiképp sem felejthető karakter volt ezen kívül Barn, a Tóvárosból, valamint Thranduil, a tündék királya, akinek végre olyan céljai is volt a tündék közt, amelyek nem teljesen önzetlenek. 


Események szempontjából a Smaug pusztasága volt a legváltozatosabb és legakciódúsabb számomra, ráadásul Az öt sereg csatája csatajeleneten sem aludtam be, meglepő módon. Bár hosszúnak hosszú volt, de sokkal kevésbé volt egyhangú, mint amire számítottam. Talán, mert a készítők mertek kockáztatni, és az áldozatok a fő karakterek közül is kerültek ki, nem csak a tizedrangú mellékszereplők közül. 

Persze, a filmek hibái mellett azért nem mehettem el. A cselekmény szálak szempontjából ugyanis volt pár üresjárat, ami valószínűleg a játékidő meghosszabbítására szolgált. Ezt főleg Gandalf részeinél érzékeltem, amikor az öreg varázsló megint magára hagyta a törpöket, és amikor Szauron visszatértét kezdték el rebesgetni. Utóbbi már csak azért is volt felesleges, mert mindenki tudja, hogy ez a mindenkit fenyegető veszély csak hatvan év múlva fog megoldódni, miközben a küszöbönálló "epic" csata megnyerése semmivel sem fogja közelebb vinni hőseinket a Gonosz teljes legyőzéséhez. A Gyűrűk Ura utalások azért viccesek voltak. (Bár ha Aragorn ekkor már élt, akkor az eredeti trilógiában sokkal idősebb kéne legyen, nem? Ha már egy emberről van szó...) 

A vizuális effektek majdnem minden esetben fantasztikusak voltak. A "majdnemet" azért emelném ki, mert pár harci jelenet már abszurd módon emlékeztetett inkább egy videojátékra, mint egy filmre, míg a "Galadriel elűzi a gonosz, csúnya Szauront", meg egyszerűen gagyi volt. Mintha elfelejtették volna a készítők befejezni néha a CGI-t.  A filmek felépítése is hagy némi kívánnivalót maga után, mert a nyolc óra alatt nem igazán volt csúcspontja a filmeknek, plusz, a klisék használatát sem vetették meg az írók. Bár a Deus ex machinahoz már igazán hozzászokhattunk volna az eredeti trilógiában is, szólva egy szavam sem lehet az utóbbi miatt.



Összefoglalva az előzménytrilógiát, számomra mégis egy száz százalékig pozitív élmény nyújtott a visszatérés Tolkien- univerzumába. Igen, megértem azokat is, akik számára csalódás volt, hiszen Peter Jackson hiába zseniális rendező, a háromszor majdnem három órás filmek sok esetben tűnhetnek még egy bőr lehúzásnak. Talán az is, de ettől függetlenül én magam azt vallom, hogyha a Gyűrűk Urát szerettük, akkor képtelenség utálni A Hobbitot. Mert a történet mindentől függetlenül érdekes és izgalmas, tele színes karakterekkel, akik sok esetben  szolgáltak humorforrásként is, amitől csak még szerethetőbbé vált ez a felnőtteknek szóló mese, törpökkel és tündékkel, orkokkal és Smauggal, na és persze egy hobbittal. 

UI: És még Gollam is befigyelt! 

Film trilógia pontozása: 10/8  -Most már tényleg illene sort kerítenem a könyvre is! 




4 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon tetszik a véleményed a filmről,teljesen egyetértek veled. Én nem láttam az 1,2 részt a Hobbit filmekből de a 3.-at a moziban néztük az egyik barátnőmmel és annyira tetszett,hogy otthon meg is néztem a többi részt is.A könyvet is el szeretném olvasni. A kritikádtól pedig még jobban meghozta hozzá a kedvem:) Üdv: Domi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy neked is tetszett. :) Sajnos elég vegyes a fogadtatása a filmeknek. A könyvet még én sem olvastam, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, azt is fogom -e ennyire szeretni. :D

      Törlés
  2. Csak annyit szólnék hozzá, hogy igen, Aragorn már ekkor is élt. A Gyűrűk Ura trilógia idején 87 éves volt, azért nem látszik öregnek (elv.) mert Númenori :D (Nem mellesleg a könyvek szerint Elrond - és ezáltal Arwen - igen távoli rokona is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez nekem valahogy kimaradt, de jó tudni. :D

      Törlés