2014. december 14.

Tammara Webber: Between the Lines (A sorok között)

Karácsony felé közeledve végre bevallhatom, hogy a könyv elolvasása után tisztára úgy éreztem magam, mint azok a szegény gyerekek Szenteste, akik az áhított plüssmackó helyett, a díszes, csili-vili ajándékcsomag alján csak egy pár zoknit találtak… 

A történetről: Reid Alexander hozzászokott, hogy megkapja, amit akar – most pedig épp legújabb szereplőtársát, Emma Pierce-et akarja. Az egész világ fölsorakozik, hogy szépen a kezére játsszon ebben, amíg a külső forgatási helyszínen a fiú két váratlan akadállyal nem kerül szembe: egy ádáz volt barátnővel meg egy szintén Emma kegyeire pályázó vetélytárssal. 
Emma Pierce csak most tette meg a nagy lépést, szakított a reklámokkal és televíziós filmekkel, amelyek éveken át foglalkoztatták. Az igazi mozifilmben – a szuperdögös Reid Alexander mellett – kapott főszerep valóra vált álommal ér föl. Emma azonban titkos vágyat rejteget a szívében: 
egyszerűen normális lány szeretne lenni.


Persze, ez főleg amiatt van, hogy Tammara Webberhez már volt szerencsém az Easynek köszönhetően, ami kimondottan tetszett, annak ellenére, hogy az egyre egyhangúbbá váló New Adult piacot növeli. Na igen, a New Adult kategória is az, ami újdonságként nagyot robban, de idővel a fénye megkopik, miután ugyanazt a romantikus történetet próbálják eladni a rossz fiú, jókislány és egyéb dráma vegyítésével, újra és újra. A Between the lines viszont másnak tűnt, mert az írónőhöz fűződő előéletem mellett a történet helyszíne is különlegesnek tűnt. Mindig is szerettem a filmeket, és mindig is kíváncsi lettem volna, hogyan működik egy filmforgatás, ezért minden reményem meg volt arra, hogy egy kellemes könyves élményben legyen részem. Pláne azután a szerencsés véletlen után, hogy kiderült, a film, amit főszereplőink forgatnak, nem más, mint egy Büszkeség és balítélet modern adaptáció. Mostanában rengeteg Austen regényhez, filmhez és adaptációhoz volt szerencsém, így most már minden esély meg volt arra, hogy a könyv telitalálat legyen…

Az esély tehát megvolt.  De sajnos el is úszott.

Rendben, lehet, hogy túl sokat képzeltem bele a regénybe.  Az írónő ugyanis a szereplőket először úgy tálalta, mintha mindegyik karakter megfelelne az általuk játszott Austen-féle hőshöz, mint például Reid, aki kiköpött Mr. Darcy lehetne a büszkeségével és elérhetetlenségével, vagy Emma, aki Lizzyt játssza és persze nem alél el egy bizonyos PASITÓL, esetleg Graham, aki a könyv elejétől kezdve  idegesítő mellékszereplőként volt jelen Mr. Collins személyében. De a könyv végére az írónő csavart egyet a dolgon, mert a szereplőink semmennyire sem emlékeztettek az eredeti klasszikus regény hőseire. Komolyan, most az egyszer kimondottan örültem volna, ha egy klasszikusok új köntösben verziót olvashatok! 

Reid nem is állhatna távolabb Mr. Darcy karakterétől. Az elején még büszkének tűnő, Emma (alias Lizzy Bennet) számára elérhetetlen pasi, aztán kiderül, hogy egy kicsinyes, türelmetlen, tipikus „pasi vagyok, tehát vannak bizonyos igényeim” Hollywoodi IT szépfiú, aki egy pár órás csevejszünet után rögtön lefekszik a a soron következő lánnyal. Mert Ő megsértődött. Hah. 

Emma pedig semmi Lizzy, vagyis itt Lizbeth intelligens karakteréhez képest. 24 órán belül két pasival is csókolózik, de úgy, hogy az elsővel azután jött össze, hogy a srác egy másik lány szobájából jött ki (éjszaka). Ki tudja, mit csinálva korábban… Nem beszélve arról, hogy Emma hibát hibára halmozott, mert azután, hogy összejött az egyik pasival, még mindig visszatekingetett a másikra, nem tudva eldönteni, hogy akkor kit is szeret igazán. Tipikus Lizzy Bennet, nem? *irónia*

Az irritáló karakterek mellett a sztori sem kecsegtet rengeteg izgalommal. Az elején még érdekesnek tűnő alapfelállást az írónő nem használta ki, így a könyv háromnegyede egyszerűen unalmas volt. Szörnyen unalmas. Ha hőseink ugyanis nem a forgatáson voltak, akkor buliztak vagy Felelsz vagy merszt játszottak. Hű, de izgi…. 

Mint, minden New Adult regény, ebben a sztoriban sem maradhatott el a dráma. Az eseményeket beárnyékolta ugyanis egy olyan szörnyű tragédia, melyben Reid, aka Mr. Darcy lázas lett és egy hétig az ágyat nyomta, betegen. Míg Emma, aka Lizzy Bennet összeveszett az LB-jével. WoW.


Az érdekes az, hogy a nagy érzelmi zűrzavarhoz képest ez a regény hihetetlen felszínes volt. Nem tudom, hogy mi történt az írónővel az Easy óta, de itt olyan kevés igazi érzelemmel találkoztam, annyira sekélyes volt minden karakter, hogy az egyszerűen érthetetlen. Pedig, állítólag egy NA könyvről van szó. 

A könyv végét viszont, meglepő módon, de megmentette valaki. Még meglepőbb az, hogy ez a személy  nem más, Mr. Collins, vagyis Graham. A befejezésben neki köszönhetően nem egy érdekes fordulatot kaptunk, ráadásul az írónő egy olyan csavart használt a cselekmény lezárásában, amire végképp nem számítottam ennyi klisé után. Szóval igen. Nem mondtam le teljesen a folytatásról...

Amit nagyon szerettem benne: Az alapötletet.

Ami kívánnivalót hagy maga után: Az a rengeteg elvesztegetett potenciál, a felszínes karakterek és a dráma. 

Kedvenc karakter: Graham

Borító: 5/5


Pontozás: 5/2


2 megjegyzés:

  1. Huh, hallottam már a könyvről, de lemondok az élményről, amit nyújtani tudna. Az alapötlet tetszett meg nekem is, de akkor elég távol áll az eredetitől - de komolyan, hogy lehetne Mr. Collins a kedvenc B&B feldolgozásban?! :)

    (Nagyon jók ezek az emot-gifek.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobb is, nem éri meg végig szenvedni. xD Jó kérdés, "Mr. Collinson" én is csodálkoztam. :D Köszi. :)

      Törlés