2015. április 22.

Marketingfogások a könyvpiacokon V. rész - A reklám

A múltkor úgy gondoltam, hogy véglegesen befejeztem a Marketingfogások a könyvpiacokon posztsorozatomat, hiszen szóba került Egy könyv összes alkotóeleme, kezdve a címtől, a fülszövegen és borítón át az ajánlóig.  Egy ideje viszont osztottam, szoroztam, ihletet kaptam, és rájöttem, van még egy - talán túl – nyilvánvaló dolog, amivel a könyvkiadók igyekeznek minél több vásárlót bevonzani, ez pedig nem más, mint a reklám. 


De milyen reklám? Most nem a könyvesbolti kirakatokra gondolok, amelyek nagy betűkkel hirdetik, hogy melyik könyveket adják fél áron vagy újdonságként, hanem az összes többi promócióra használt lehetőséget, ami akár egy médiafelület is lehet a világhálón. 
Viszont kezdjük egy old-school példával. Emlékszem, amíg Budapesten éltem (kb. három éve), gyakran jártam a metróval, és minden alkalommal a mozgólépcső falán, de még a metró kocsiban is, mindig nézegettem a posztereket, amelyek a legfrissebb, megjelent regényeket reklámozták. Bár mostanában nem tudom, mennyire divat ez, de akkor számomra enyhén kiakasztó volt látni, hogy mindig csak egy bizonyos rétegkönyvet reklámoztak (általában Fejős, Vass könyvek és társaik), amelyek kizárólag egy bizonyos kiadótól származtak. És miért volt probléma ez? Nekem, mint érdeklődő fiatalnak és egyben könyvmolynak, nem okozott problémát a könyvesboltban kiszűrni az értékelhető, valóban jó könyveket, de mikor az átlag felnőttről van szó, aki napi tíz órát dolgozik, és van jobb dolga is annál, hogy az interneten olvasgasson értékeléseket, - az már teljesen más történet. Ugyanis a munkából hazainduló emberek csak ezeket a „populáris” könyveket látják - amelyek már annyira divatosak, hogy a metróban is reklámozzák őket.  Így amikor nagy ritkán betérnek az átlagemberek a könyvesboltba, rögtön ezt az agyon reklámozott könyvet veszik meg, mert azt már valamilyen szinten „ismerik” és a rengeteg reklámja miatt rögtön azt feltételezik, hogy „jó” is. 


És így alakult ki azoknak a divatolvasóknak a tábora, akiket kizárólag egy strandon, ötven szürkével a kezükben lehet megpillantani… (De akik azért könyvszeretőknek tartják magukat.)

Moly vagy Facebook? Facebook vagy Moly? Esetleg Iwiw? Oké, utóbbi egy vicc most már. De a nagy kérdés, hogy melyik közösségi hálón érdemes könyveket promózni a kiadóknak, hol éri meg nyereményjátékot hirdetni vagy piackutatást indítani, anélkül, hogy az olvasóik tábora megsértődne? Tudniillik rengetegszer látok olyat, hogy egy kiadó a Molyon reklámoz egy Facebookos nyereményjátékot, ami nemegyszer von maga után minimum egy egy sértődött moly válaszát, „de mi van azokkal, akiknek nincs FB profilja”? Jogos kérdés, mivel a Moly magához a könyvmolyokhoz szól, míg a FB nem, de mégis, utóbbi sokkal elterjedtebb (konkrétan beépült a mindennapokba), ezért sokkal többen követik egy kiadó munkásságát ezen a közösségi oldalon. Azt viszont nem szabadna kétségbe vonni egy kiadónak sem, hogy a Facebook lassan, de fokozatosan hanyatlik népszerűségben, míg a Moly pont egyre ismertebbé válik, így érdemes mindkét közösségi oldal használóit figyelembe venni, like-októl független. (Személy szerint a FB-ra már csak elvétve jelentkezek be, könyvkiadós hírekre pedig a Molyt használom természetesen.)



A közösségi oldalakon való kapcsolattartás mellett van még egy újdonság, amivel az olvasók figyelmét fel lehet hívni egy könyvre mostanában. Filmelőzeteseket mindenki néz ugye? Na és könyvelőzeteseket? Itthon még nem annyira elterjedt, de az Egyesült Államokban nagy népszerűségnek örvendenek ezek az alig egy perces book trailerek, amelyek a filmekhez hasonlóan, a történet hangulatát igyekeznek bemutatni egy röpke bepillantással is a sztoriba, amivel egyúttal érdeklődést generálnak a könyv iránt. Bár én jó ötletnek tartom ezt, de én magam nem nagyon kedvelek könyv előzeteseket nézni, aminek két egyszerű oka van. Egyrészt nem szeretném, hogy befolyásolja az előzetes a karakterek iránti elképzelésemet egy-egy (rossz) színészválasztással, másrészt imádok filmeket, könyvadaptációkat nézni, és mivel ezek a könyv előzetesek valamiért nagyon emlékeztetnek a filmekére, így automatikusan kedvem támadna megnézni azt a nem létező filmadaptációját a könyvnek. 




Végezetül jöjjön egy könyvnépszerűsítő módszer, ami felett a kiadónak nincs teljes hatalma (de mégis haszonélvezők), ez pedig az egyre növekvő bloggervilág. 


Költői kérdés, de azért valóban kíváncsi lennék, vajon hány kezdő blogger van teljes tudatában annak a ténynek, hogyha írnak egy könyvről, azzal már a könyvet népszerűsítik? Persze, mivel nem veterán bloggerekről van szó, így kevesebben olvassák az értékelésüket, de mind ismerjük azt a mondást, hogy ami egyszer felkerült az internetre, az ott is marad, így sosem tudhatja senki, hogy mikor befolyásolhatnak egy odatévedő olvasót a saját véleményükkel. A kiadók pedig ki is használják ezt, recenziós könyveket felajánlva külön a bloggereknek, vagy a hazánkban nemrégiben indult, de máris népszerűvé vált blogturnés esemény tagjainak. A Blogturné Klub elindulása rögtön rengeteg olvasót vonzott – ráadásul számos olyan látogatót is, aki eredetileg nem volt érdekelt a reklámozott könyvben – így joggal mondhatjuk, hogy már akkor megérte a kezdeményezés, amikor még csak egy új könyvmoly született az eseménynek köszönhetően. A vegyes fogadtatás viszont nem kerülte el a BTK-t sem, amelynek több oka is van, mint például a limitált számú tagok, vagy a nagyon hasonló, szinte mindig négy-öt pontos értékelések. A BTK iránti panaszok kifejtése tavaly nagy port kavart a magyar könyves blogger körökben, és bár akkor nem fejtettem ki itt a véleményemet, de máig úgy gondolom, hogy igen, lenne mit javítani a rendszeren (vagyis a kiadókra ható következményeire), a pozitívumok ellenére is. Amióta ugyanis a BTK van, a kiadók főleg ezekre a blogturnés blogokra támaszkodnak – nyilvánvalóan azért, mert sokkal többen követik őket - míg a többi bloggernek már nem ajánlanak fel annyi reci könyvet, mint régen.  Ráadásul még olyanról is hallani, hogy ha egy nem-tag blogger kérni merészelt könyvet, akkor a kiadó visszautasította azzal az érvvel, hogy a turnésok már írtak róla. Tekintettel arra, hogy a magyar blogger társadalom mára szintén hatalmas méreteket öltött, nem meglepő, hogy akarva-akaratlanul kialakulnak a klikkek az internet berkeiben. De mivel minden egyes blogger ugyanúgy indult, zéró követővel és egy szem poszttal, ezért szerintem érdemes lenne nekünk sokkal jobban összetartani.  



13 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett ez a poszt, főleg, amit a bloggerekről írtál:)

    VálaszTörlés
  2. Osztom a véleményed mindkét fő témával kapcsolatban! Emlékszem, hülyét kaptam pár éve, amikor a Szürkével volt kitapétázva a metró, hogy még utazás közben is ezt kell néznem. És közben vannak olyan remekművek, amelyek a közelébe se kerülnek a lehetőségnek, pedig jó lenne, ha többen hallanának róla.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szürkék is ki voltak téve? Bár azokat már nem láttam, de persze számítani lehetett rá... Sajnos a tucatkönyvek mindig is több, érdemtelen reklámot kaptak, gondolom azért, mert máshogy nem igazán találtak volna vevőre.
      Az biztos, hogy rengeteg olyan könyv van, ami sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelne. (Még szerencse, hogy nekünk könyvmolyoknak azért könnyebb megtalálni őket. :D)

      Törlés
  3. A metrón még mindig vannak poszterek, de most már az Ulpius helyét kezdi átvenni az Athenaeum, ami szerintem azért pár fokkal értelmesebb, igényesebb könyveket ad ki. Érdekes ez a trendolvasó dolog is, mert tényleg van egy ilyen réteg (szerintem sokan nem is szeretjük őket annyira :D), akik előadják magukat, miközben egy évben elolvasnak 5 bestsellert, csak azért, mert menő. Én az ilyentől hülyét kapok, de hát mindenki olvasson azt, amit akar (csak akkor ne adja már elő magát, nyeh).

    A blogturnés, ó :D Hozzám kötődik minden, lehet ám rám hivatkozni :D Azt veszem észre, hogy azért a BTK valahogy jobban működik az elmúlt időszakban, nem tudom, hogy a tavalyi poszt, kommentek, majd még több poszt hatására-e. Azért sajnálom azt az összezördülést, pedig egyáltalán nem annak indult (ezért is félek én már minden bloggertől :D); de most már én is nyitottabb vagyok a BTK-s posztokra is; ami érdekel, olvasom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó hír, így ha megyek Bp-re megint, akkor nem kell annyit szörnyülködnöm a metróban. :D
      Pontosan így érzek ezekkel a trendolvasókkal, egyszerűen irritál, mennyire olvasott embernek akarnak tűnni, pár Szürke és egyéb populáris könyv elolvasása után.

      Nem akartam egy esetleges újabb posztlavinát elindítani, de persze szívesen hivatkozom rád. :D Nem tagadom, hogy az akkori posztod is adott pár gondolatot ehhez a bejegyzéshez. :)
      A BTK-val kapcsolatban ezt jó tudni. Személy szerint nem nagyon követem a posztjaikat, egyszerűen azért, mert se időm, se energiám, de a friss megjelent könyvek számon tartásában még mindig sokat segítenek. :D

      Törlés
  4. Nagyon tetszett már eddig is ez a sorozat, örülök, hogy folytattad. :)

    Igen, ez engem is nagyon idegesített mindig is, hogy csak bizonyos fajta könyveket reklámoztak a kiadók... jellemzően ezeket a romantikus-erotikus, tömeggyártott vackokat. Értem én hogy kell a reklám, de lehetne az is diverzebb, mint ahogy az olvasóközönség is az.

    A BTK-bal kapcsolatos dolgokkal is egyet tudok érteni, én személy szerint eléggé le is szoktam azokról a blogokról, amik túl sok ilyen kampányban benne vannak, valahogy nem élvezem annyira ezeket a könyvajánlókat, amihez valószínűleg hozzájárul az, hogy az extra tartalomnak gyakorta nem sok értelmét látom és nem különösebben érdekelnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik. *_* (Ha jön ihlet, akkor lehet még folytatás. :D)

      Szerintem egyes kiadók sajnos csak ezekben látják a pénzt, így ilyenkor igyekeznek mindenhol ezeket a könyveket nyomatni, elhanyagolva a többi, minőségi regényt.

      Hát igen, én se nagyon olvasgatom a btk-s posztokat, még az extrák miatt sem, max akkor, ha tényleg nagyon érdekel a könyv. (Bár általában nem szeretek olyan könyvekről véleményeket olvasni, amit még nem olvastam, de tervezek.)

      Törlés
  5. Én is örülök a posztodnak, ez a bejegyzés is érdekes volt, mint a korábbi marketinges fogások! :) Igaz, hogy ebben kevesebb újdonság volt számomra, de mégis örülök, hogy írtál ezekről, mert fontos kérdéseket fogalmaztál meg. Ez a "populáris könyvek reklámozása" engem is zavar. Mármint nem az, hogy reklámozzák ezeket, hanem az, hogy tényleg nagyon leszűkült, hogy mit tolnak az emberek képébe. De most mintha kis változás lenne, annak pl. nagyon örültem, hogy a metrónál most már olyan könyveket is látni a plakátokon, mint a "Liliom és vér", ami ugye nem egy romantikus-erotikus ponyva, vagy botránykönyv, hanem történelmi fantasy. Tehát mintha most már kicsit nyitottabbak lennének más típusú könyvek reklámozására is, ami szerintem jó kezdet.

    A blogturné klub "egyeduralmának", ha ezt lehet így mondani, én se nagyon örülök. Szerintem nagyon jó dolog, amit kitaláltak és nagyon ügyesen megvalósították, tehát alapjában véve örülök annak, hogy vannak, de én is azt érzem, hogy ugyan akaratlanul, de némileg kiszorítják a többi bloggert. Most már mintha az lenne az elvárás is egy bloggerrel szemben, amit ők csinálnak. Ha egy könyvértékelés nem olyan hosszú, mint az övék, nincs telenyomva képekkel meg mozgó képekkel, meg plusz tartalmakkal, és nem derül ki a posztból a könyv tartalmának legalább a fele, akkor az tök gagyi. Lehet, hogy kicsit túlzok, de nekem tényleg ez a benyomásom. Pedig én nagyon nem szeretem megtudni előre, hogy miről fog szólni a könyv (egy rövid ajánlón túl persze), mert ugye ha már előre tudom, akkor minek is olvassam el. A mozgó képeket kifezetten gyűlölöm, mert elvonják a figyelmem a szövegről, ami nagyon bosszantó. És még sorolhatnám. Épp ezért én sokkal rövidebb, tömörebb értékeléseket írok, viszont azt látom, hogy az ilyeneket, mint én, hajlamosak "megszólni" mások, hogy ez így túl rövid, miért nincs benne kép stb. Mintha tényleg most már az lenne az elvárás egy bloggerel szemben, amit ők csinálnak. Én viszont nem értem, miért kéne mindenkinek ugyanazt csinálnia, és miért ne írhatna mindenki úgy a saját a blogjára, ahogy az neki tetszik. Csak azért mert mások népszerűek és az emberek ezt látják/szokják meg, még nem kell mindent ahhoz mérni. Hová tartana a világ, ha mindig mindenben csak a népszerű dolgokat lehetne csinálni?!

    Remélem nem haragszol, hogy ilyen terjengős voltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi a bókot. :)) Jó tudni, hogy van fejlődés ezzel kapcsolatban, alig várom, hogy a saját szememmel is lássam. :D

      Sajnos, ha akaratlanul is, de ez is megtörténhet a btk-nak köszönhetően.

      Bár én ezt a posztokkal kapcsolatos elvárásokat annyira nem érzem, de lehet, hogy azért, mert a btk-hoz hasonlóan én is hosszabb véleményeket szoktam írni és szeretek képeket is csatolni. (Ezt a rendszert viszont már jóval korábban kialakítottam, mint hogy elindult volna a klub.)
      Viszont ha te ezt így érzed, akkor azt javasolnám, hogy ne érdekeljenek mások elvárásai, hanem légy egyedi és írj olyan posztokat, amilyeneket te szeretnél. Hidd el, biztosan vannak olyanok, akik a rövid értékeléseket preferálják. :))

      További megnyugtatásul még azt tenném hozzá, amit másoktól hallottam, hogy egyesek olvasók pont azt kifogásolják, hogy ezek a turnés posztok mennyire ugyanolyanok és többször érzik azt, hogyha egyet olvastak, akkor a többit is. Egyszóval, nem baj, ha különbözik a blogger lánya. :)

      Törlés
    2. Az biztos, hogy nem hagyom magam meggyőzni arról, hogy csak a hosszú, ilyen-olyan posztok a jók, mert látom, hogy másoknak bizony ezekre a rövidebbekre van igénye, meg különben is, hagy írják már úgy a blogomon, ahogy én akarok. :) Viszont eléggé zavar, amikor azt látom, hogy a hosszú posztolók fölésenyen osztogatják ezeket a "jó" tanácsokat, mintha az lenne az egyetlen követendő példa.

      Egyébként én is sokszor éreztem már úgy, hogy egy könyvről a btk különböző posztjaiban ugyanazt írják le.

      Örülök, hogy hasonló véleményen vagyunk, és köszönöm a bátorítást!

      Törlés