2015. május 6.

Bosszúállók: Ultron kora - Megéri a hype-ot?

Kezdem úgy érezni, hogy nagyobb várakozás előzi meg ezeket a filmeket általam, mint amennyire élvezem nézni őket valójában. A Bosszúállók második része is ebbe a kategóriába esik, mert már hónapokkal az itteni premier előtt az év egyik legvártabb filmje volt számomra, és az internettel együtt vártam izgatottan az első előzeteseket, majd számolgattam a napokat a vetítésig… Mégis, az első véleményeknek sikerült letörniük a lelkesedésemet annyira, hogy ne csalódjak akkorát az Ultron korában, mint tavaly a Galaxis őrzőiben...

Összességében nem volt rossz film, de elég messze volt a tökéletestől.

A legnagyobb probléma az előzetesekkel van. A trailereknek sikerült egy olyan képet kialakítani a filmről, hogy a Bosszúállókhoz hasonlóan egy nagy kaliberű filmet kapunk, csak még több akcióval, még több szuperhőssel és még fenyegetőbb főgonosszal. Bár az akció része rendben volt, mert rengeteg izgalmas jelenetet kaptunk, ami mellett egy percig sem unatkoztunk, de néha mégis azt vettem észre, hogy arra gondolok, a kevesebb néha több - mármint az órára nézve. Ettől függetlenül viszont szórakoztató volt, és legjobban azt élveztem, amikor a karaktereken volt a hangsúly, meg a dialógusaikon. Szerencsére sikerült a rendezőknek minden szuperhősnek elegendő screen time-ot adni, így törrént, hogy jobban megismertük a magánéletét Hawkeye-nak és Black Widownak, akik így már 3D-s karakterekké váltak. Bár utóbbinak a égből pottyant románcát Hulkkal nem nagyon értem, főleg azért, mert az első filmben ennek még semmi jele nem volt. Az új szereplők, Quicksilver és Scarlet Witch nagyon érdekes és izgalmas karakterek voltak, és szerintem mindkét színésznek a castingje telitalálat volt, nem csak a kelet-európai akcentusokat tekintve. 

Bár az előzetesek egy sötétebb tónusú filmet ígértek, de Joss Whedonnak még mindig sikerült több humoros jelenetet és a bosszúállók-féle szellemes beszólást belecsempésznie, amit személy szerint egyáltalán nem bánok. A filmnek az atmoszférája és a hangulata így is más volt, mint az első résznek és ezen a Föld különböző pontján játszódó jelentek is segítettek. Ultron karaktere viszont nem.

A Marvelnek ugyanis még mindig nem sikerült egy jól kidolgozott és emlékezetes gonoszt bemutatnia Loki óta, mert Ultron legfélelmetesebb pillanatait sikerült még az előzetesekbe belevágni, nem hagyva semmit a filmre. Bár a céljával nem volt gond, de – spoiler!-hez jelöld ki – a legyőzése túl könnyen és túl hamar ment, ahhoz képest, hogy egy számítógépes vírusról van szó, ami által több ezer robotot tudna életre kelteni a világ minden táján. De nem tett, és az a kevés robot is csak egy városra korlátozódott, így nem csoda, hogy a megnövekedett számú szuperhőseink, Deus ex Vision segítségével, könnyű szerrel legyőzték.  Apropó Vision. Nem értem, miért van mindenki oda érte, mert a Mjölnires jelenten kívül túl random volt a jelenléte.


A karakterekkel kapcsolatos problémák viszont eltörpülnek amellett, hogy a film cselekményileg roppant zavaros volt. Rengeteg sztorit, esemény szálat szerettek volna belesűríteni egy filmbe a készítők, amit azzal orvosoltak, hogy a film időtartama sokkal hosszabb lett, mint a korábbi filmeknél. Ez alkalommal viszont túlságosan is hosszú lett - a vágatlan verzió elvileg három és fél órás – így muszáj volt számtalan jelenetet kivágni belőle, ezzel lerövidítve a filmet. A végeredményen pedig „enyhén” látszik, hogy hiányos és egyes esetekben pedig értelmetlen – mint a sok potenciált tartogató Scarlet Witch féle víziók is. Ennek ellenére érdemes megnézni természetesen, csak kevesebb elvárással… mert akkor nincs csalódás.


Pontozás: 10/7

2 megjegyzés:

  1. Ó:( Pedig én is annyira várom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugi, volt akik így is imádták. :) Majd írd meg, milyen volt, ha láttad. :)

      Törlés