2015. június 10.

The DUFF filmkritika

Jellemző módon, ha van egy kiemelkedően jó könyv a műfajban, Hollywoodnak mindig sikerül egy középszerű, elklisésedett és eltinisített, ízig-vérig amerikai filmet készítenie belőle. Szegény Duffal is ez történt, pedig a Bajos csajok kora már tíz éve lejárt.

A korábbi pletykákkal ellentétben, a történet - melyben Bianca egy csapat megszégyenített Duffal legyőzi a suli méhkirálynőjét, Madisont – szerencsére hamisnak bizonyult, mert a film végül is átvette az eredeti cselekményt, és a hogyan fogadjuk el önmagunkat mondanivalót, de sajnos adalékként kaptunk rengeteg sablont is, amivel a film végül elveszítette azt, amit úgy hívunk, jó könyvadaptáció.

Először is kezdjük ott, hogy nem vagyok egy könyvadaptáció-sznob. Ugyanis beszélhetünk akármilyen jó vagy rossz könyvadaptációkról, soha az életben nem fogunk egy száz százalékig történet hű könyvadaptációt kapni, mert a film és könyv két különböző műfaj, és ami papíron működött, nem feltétlen fog a mozivásznon is.  Ha az apró változtatások a film javára mennek, akkor áldásom rá. De az már nálam is ki veri a biztosítékot, amikor a film megváltoztatja a könyv üzenetét, pár felesleges módosítással. 


Úgy vélem, a könyv maga nagyon egyedi a YA műfajban a Duffsággal, a romantikus szál koncepciójával és azzal, hogy mégsem az iskolai hierarchiát helyezte az írónő előtérbe, hanem sokkal komolyabb problémákat, mint az alkoholizmus, egyéb családi problémák és önmagunk elfogadása. A filmnek sikerült a legutóbbit átadnia, de minden mást? Mintha soha nem is léteztek volna. 


Bianca kapcsolata Wesleyvel is más volt, mert egy jó szomszédi viszonyt ápoltak, de semmi többet. És ez így maradt a film végéig is, annak ellenére, hogy eredetileg volt egy frenemies with benefits kapcsolatuk, amivel a sztori egy sokkal felnőttesebb irányt vett a könyvben. A film így sokkal gyerekesebb lett, ráadásul ezen azok a gagyi, mű tűzijátékos jelenetek sem segítettek. A cselekménybe ráadásul belekerült Madison, a gimi kiállhatatlan, bunkó, mindenkin végig gázoló méhkirálynője, aki csak azért pécézi ki magának Biancát, mert azt hiszi, Biancának tetszik Wesley, miután látta vele egyszer beszélgetni. Madisonnak hála Biancának kínos jelentekben sem volt hiány, persze csupa olyanban, amit más filmekben láttunk már, mint például a ciki videó a világhálón és az elfelejtett meghívó egy bulira. 

A film legnagyobb pozitívuma, hogy nagyon jól eltalálták a castinget. Biancát igazán jól megszemélyesítette Mae Whitman, bár a karaktere egy cseppet bizonytalanabb és sokkal kevésbé laza volt, mint ahogy a könyvből megismertük. Robbie Amell szintén tökéletes Wesley volt, míg Bianca barátnőivel csak annyi probléma volt, hogy sokkal kevesebb szerepet kaptak. Toby Tucker karaktere viszont teljesen más szerepet kapott a történetben, annyi pozitívummal, hogy a szerelmi háromszöget nem húzták el vele, ellentétben a könyvvel.

Összességében egy szórakoztató filmet kaptunk (egyszeri nézésre, főleg a fiatalabb korosztályt megcélozva), de ha a könyvhöz is szeretnénk hasonlítani, akkor jobb, ha nem kínozzuk magunkat ezzel, mert csak fejfájást okozna…

Film pontozása: 10/6  - ha nem könyvadaptációként nézzük. 

5 megjegyzés:

  1. A minap néztem meg a filmet, a könyvet nem olvastam, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni, de egyetértek azzal, hogy ez egy klisés, elcsépelt film. Önmagában véve nem rossz az üzenet, amit közvetít, csak annyira, de annyira unom már, hogy minden egyes tinisztori arról szól, hogy a szürke kisegér lány összejön a menő sráccal az iskolabálon. Miért nem lehet eltekinteni ezektől a sablonelemktől, és valami egyedit kitalálni? Egyébként nem tudom, hogy ki hogy élte meg a középiskolás éveit, és hogy ott hogy mentek a dolgok, de nálunk nem voltak ilyen durva szemétkedések, meg komoly hierarchia harcok, még akkor sem, ha minden osztályban megvoltak a klikkek, és a klikken kívüliek, akik nem tartoztak sehová. Lehet, hogy az USA-ban tényleg így megy, mert minden ilyen filmben ez az alapfelállás… Nem tudom, e téren nincs tapasztalatom, aki élt már ott, vagy esetleg jelenleg is ott él, talán jobban meg tudja ítélni ennek a hitelességét.
    A másik dolog: én betiltanám a bálkirály és bálkirálynő választásokat, mert csak arra jók, hogy egy életre szóló önbizalomhiányt ültessenek mindenkibe, aki nem tökéletes. Pedig ugyebár senki sem az, még az sem, akit a legszebbnek választanak, és hát, valljuk be, az életben nemcsak a szépség számít. Sőt az igazán fontos dolgoknál egyáltalán nem az számít. Csak azért, mert valaki szép, még nem lesz jó és hű társ, jó munkaerő, jó szülő, és még sorolhatnám, mindezekhez kell még sok minden más is. Persze az sem feltétlenül mindig igaz, hogy aki szép, az egy gonosz dög is, de azért általában tisztában vannak az adottságaikkal és ezeket ki is használják, ki jobban, ki kevésbé. Ezt tapasztalatból mondom, nem a filmekre alapozva. Szóval ezt a részét még valahol hitelesnek is érzem, de nem hiszem azért, hogy minden szép lány ennyire megátalkodott lenne. Na, meg a szépség relatív, szokták volt mondani, és tudom, hogy könyv alapján készült a film, de a Biancát játszó színésznő szerintem milliószor szebb, mint Bella Thorne, és abszolút semmi szégyellnivalója nincsen. De ez már ízlés kérdése…

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klisé, nem klisé, de mivel Hollywoodról van szó, ezért én már meg sem lepődöm. :P (Ha csak megnézed, hány folytatásos film franchise van, remake, reboot, és még kitudja hány "re"valami). Az iskolai hierarchiával én is egyetértek, mert akárhány iskolában is jártam, én sem tapasztaltam ezt az agresszív klikkesedést és mindazt, amit a hálivúdi tinifilmek lenyomnak a torkunkon... persze, lehet hogy csak szerencsém volt, hogy nem tapasztaltam közvetlen közelemben ilyen fokú bullyingot, de azért nem hiszem, hogy minden amerikai suliban ez megy.
      A bálkirálynő választásról: Ha megnézed az ilyen típusú tinifilmek többségét, láthatod, az egész bálkirálynőség arra jó, hogy a suli legpopulárisabbnak kikiáltott lányát megválasszák, míg a szürke kisegér csak álmodik. Színtiszta filmes klisé.Szóval igen, én is egyetértek azzal, hogy be kellene tiltani az ilyeneket, bár azzal nem igazán vagyok tisztában, hogy a valóéletben is így működik, mert eddig csak filmekben láttam. Szóval lehet, hogy a filmek ebben is túloznak. Az viszont nyilvánvaló, hogy aki véresen komolyan veszi az ilyen gimis dolgokat, azok felnőttként majd nagyot fognak koppanni, mert az nagyon igaz, hogy egy munkahelyen/szülőként már más dolgok lesznek a fontosak. Persze a munkahelyeken sincs hiány felszínességben, mert ott viszont a kapcsolatok számítanak nagyon...
      Én úgy vettem ki, hogy a filmben nem csúnyának és kövérnek akarták beállítani, a "duffság" inkább arról szólt, hogy Bianca a barátnőihez képest mennyire szép. De ahogy mondtad, a szépség szubjektív, szóval azért is mondhatták Biancát duffnak, mert nem öltözködik divatosan, alacsony és kevésbé modell alkatú.
      Míg Bella Thorne castingje arról szólt szerintem, hogy a színésznő mennyire volt képes "fake"-nek és bitchnek hatni... (javaslom ehhez az új Scream sorozat első 8 percét, ott ez a viselkedés szerencsére megbosszulja önmagát xD)

      A könyvet pedig mindenképp javaslom elolvasásra. :))

      Törlés
    2. A könyvet lehet, hogy el fogom olvasni, mert sok jót halottam róla, és több helyen is írták, hogy egyáltalán nem olyan elfuserált, mint a könyv. Habár most nagyon megcsömörlöttem a sok YA-tól, úgyhogy egy darabig biztosan nem kerítek rá sort. (És mostanában már az ajánlásokkal is kezdek egyre óvatosabban bánni, mert tízből általában egy tetszik, egyet pedig nagy szenvedések árán végigolvasok.)
      Utólag pedig rájöttem, feleslegesen mérgelődök a kliséken, mert hát mit várhat az ember lánya Hollywood-tól? Főleg, ha egy tinikönyv adaptációjáról van szó? Sok jót biztos nem...

      Törlés
    3. Sajnos, ha az ember lánya sokat olvas egy műfajból, akkor ez könnyen megtörténik. Bár én azt gondolom, hogy a Duff nem egy tucat könyv, de ha te éppen így érzel, akkor tényleg érdemes várni az olvasásával. :)
      Az ajánlásokkal pedig én is így vagyok, mert egyre többször csalódok egy aktuálisan populáris könyvben. De legalább a saját ízlésemben még bízok. :D

      Törlés
    4. A könyvről nem tudok nyilatkozni, mert azt nem olvastam, a film az nem lopta be magát a szívembe, ettől függetlenül tényleg lehet jó a könyv, főleg, ha teljesen eltértek az eredeti koncepciótól (és sok helyen ezt olvastam).

      Törlés