2015. október 13.

Agymanók book tag

Hosszú ideje nem volt book tag a blogon, ezért gondoltam, itt az ideje egy újabbnak. Mivel a mai napig nagy hatással van rám a Pixar legutolsó műremeke (legalábbis szerintem az a műfajban, ahogy nemrég kifejtettem), így jöjjön az Inside Out, vagyis Agymanók book tag, Pupilla ötlete alapján. 


Joy/Derű: harsány hahota, vagy kecses kuncogás: egy vicces, vidám, derűs könyv, amiken jókat somolyogtál.

Legutolsó olvasmányaim során a legjobban a Paper Towns egy-egy jelenete csalt ki belőlem kuncogást, míg a leghumorosabb könyv címre még mindig a Szent Johanna gimit tartom, vagy Marni Bates regényeit, mint például a Rocksztárt kaptam karácsonyra. 


Disgust/Undor: torz arcfintorok, homlokráncolás és elfordított tekintet: egy könyv, amitől undorodtál, amiben szörnyű tettek, ocsmány lények, antipatikus karakterek voltak.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Sohamár ilyen volt. Vagy az irritáló és irracionális karakterek miatt húztam a számat, vagy a borzalmasan lassú és unalmas cselekmény miatt, megint máskor a bizarr lények miatt. Korábban olvasott könyvek szempontjából szintén viszolygást keltett bennem Kafka Átváltozása, aki olvasta, azt tudja miért. Érdekes, ebben az esetben a regényt viszont nem utáltam.

Sadness/Bánat: lefelé görbülő száj, krokodilkönnyek, bánatos nosztalgia: egy szomorú könyv, ami akár könnyeket is csalt a szemedbe.

Nyomasztó érzésekkel és sokkban fejeztem be A hazudósokat, dacára annak, hogy a könyv első fele nem nőtt annyira a szívemhez. Eleanor & Park története sem a vidám könyvekhez tartozik, mert annak ellenére, hogy megmosolyogtatott sokszor a két csodabogár love storyja, az egész könyvet belengte valami megfoghatatlan keserűség. 

Anger/Harag: dühkitörés, csapkodás, felbőszült mégismivoltez?-ek kiáltozása: egy könyv, amit a sarokba hajigáltál, még ha csak képletesen is, ami felmérgelt és haragszol rá.


Csábítások és csemegék. Egy könyv, amit nagyon vártam a rengeteg égig magasztalóan pozitív kritika miatt, mert ennyire szuper, meg annyira vicces, hogy fogod a hasad a röhögéstől. Elméletben. Gyakorlatban pedig fogtad a fejed a két főhős logikátlanságain, a trágár kifejezésekén (ami minden második mondatban szerepelt), valamint a sztori végtelen kliséin. Szintén haragban váltam el a Divergent trilógiától, mert a Hűségesben az írónő minden létező szabályt eltörölt, amiket az első részekben felállított a világ felépítésében, meg a karakterek kiírásában. 

Fear/Majré: c-c-c-c-cidri, lapulás, kislámpával alvás: egy könyv, ami olyan félelmetes volt, olyan ijesztő, hogy akár még rémálmaid is voltak tőle.


Olyan húúú, de félelmetes könyveket nem olvastam mostanában, de jó okkal, mert a horror nem az én asztalom. Így a sokszor előhozott példám ebből a szempontból a Vérbe öltözött Anna, amit jó pár éve olvastam. Valamint az Angyalok és démonok sem éjszakai olvasásra való számomra, főleg a gyilkosságok helyszíne és az élénk képzelőerőm miatt...


Nem jelölök senkit, de aki szerette a filmet és még nem csinálta meg ezt a book taget, azoknak kötelező. :)) 

1 megjegyzés:

  1. Hűű, Csábítások és csemegék nálam is nagyon várós - ráadásul barátnőm kedvence, körbelelkendezte már párszor. :D

    VálaszTörlés