2016. március 26.

Egy marsi naplója könyvben és filmben (Andy Weir)

A Marsi azon könyvek közé tartozott, amit nem terveztem elolvasni. Nem gondoltam, hogy az én könyvem lenne. Mégis annyi helyen olvastam róla, ennyire meg annyira jó, kihangsúlyozva, hogy előzetes fizika ismeret nélkül is lehet imádni, hogy úgy döntöttem, szerencsét próbálok vele. Nagy kár, hogy előzetes félelmem mégis bejött és tényleg nem az én könyvem lett. Ugyanis vagy három hónapig tartott elolvasnom...

A történetről: Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?


Rendben. A történethez hozzátartozik, hogy a film premierje előtt direkt elkezdtem olvasni, és csak az egytizedéig jutottam. Annyira untam a tudományos leírásokat. (Oké, soha nem voltam ötös fizikából...) Pedig érdekesnek tűnt a történet, de a sok fizikával, biológiával kapcsolatos Mark Watney monológ (még akkor is, ha közbeszúrt egy-egy humoros megjegyzést), egyszerűen lapossá tette a sztorit számomra. Szóval letettem.  Mégis, amikor három hónap múlva újra kézbe vettem egy hosszabb utazás alkalmával és mondhatni, rá voltam „kényszerítve”, egyhuzamban elolvastam kétszáz oldalt. Két napra rá pedig a teljes könyvet befejeztem. 

Szóval mégis tetszett. 

Tanulság? Egyesek hivatkozhatnak arra, hogy az én hibám volt, mert én nem értettem a sztori tudományos részét, de szerintem irodalmat úgy érdemes írni, hogy a laikusok számára is érthető, helyett élvezhető legyen. Ugyanis jó könyv volt, jól összerakott, egyedi a Mark Watney versus Mars harcával, viszont amíg a NASA-s részek nem jöttek, addig még főhősünk poénos beszólásai sem mentették meg a történetet. 


A fordulópont után -  ami azután következett be, hogy a NASA-nál dolgozó karakterek is megjelentek – váltott szemszögből latolgatták Mark esélyeit a Mars ellen. Mark karaktere követendő példa lehetne regény hősök szempontjából, optimizmusa és találékonysága szerethetővé tette, még akkor is, ha néha elegem volt a tudományos dumából. Ezt te is tudod Mark, nem igaz? De a Mars első krumpli ültető telepeseként ezt az olvasók többsége biztosan megbocsátja. 

A többi mellékszereplő, még akkor is, ha minimális szerepben, de érdekes volt. Nem sikerült a mély karakterizáció, de az írónak így is sikerült elérnie, hogy érdekeljen a többiek további sorsa. Plusz, azért jó volt olvasni a Marsbeli eseményekről más szemszögből. 


Summa summarum, tényleg jó volt a regény és örülök, hogy nem adtam fel az elolvasását. Nem az én könyvem lett, de néha ki kell lépni a komfortzónából.

Amit nagyon szerettem benne: Mark karakterét, valamint a sztori egyszerűségét. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A sok tudományos leírás. No thank you. 

Kedvenc karakter: Mark

Borító: 5/4

Pontozás: 5/4
_________________________________________________________

És a film:

Eredetileg a film előzetes hozta meg a kedvet a könyvhöz, de mivel eldöntöttem, hogy mindenképp elolvasom a regényt először, ezért a filmet csak nemrég tudtam megnézni. Watney szerepében kiváló volt Matt Damon, sikerült teljesen karakter hűnek maradnia az adaptációban is. 

Könyvadaptációként a film remekelt, bár a szigorú könyv fanok biztosan találtak kivetnivalót abban, hogy a film kihagyott pár halálközeli eseményt a Marson.  

Látványra elképesztő volt (kb. mint egy egyszemélyes Mad Max, csak a vörös bolygón), a vizuális effektek mind ott voltak, és első perctől kezdve látszott, hogy egy jól összerakott filmről van szó, neves színészgárdával. Bár... az Oscar jelölést nem értem. Nagyon jó film volt (számomra még élvezhetőbb is volt néha a könyvnél a kevesebb tudományos kommentár miatt),  viszont voltak sokkal Oscarra valóbb filmek is. Ellenben, a Gravity-Interstellar-Martian Oscarra-jelölt sci-fi hármasból szerintem még mindig a Marsi áll hozzám a legközelebb. Még akkor is, ha Gravityt nem láttam, de soha nem éreztem késztetést arra, hogy megnézzem, míg az Interstellar hatalmas csalódás volt, ami amennyire látványos, annyira logikai katyvasz volt. A marsinak legalább a kiszámítható befejezés ellenére is izgalmas és "reális" sztorija volt.  


Film pontozása: 10/8 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése