2016. március 5.

Háború és béke minisorozat (BBC)

Megmondom őszintén, az én életemből eddig kimaradt Tolsztoj  - kötelező olvasmányom sem volt, amire valószínűleg sokan irigykednek - de úgy érzem, most már érdemes megpróbálkoznom vele. Persze nem az ezernégyszáz oldalas szörnyeteggel fogom kezdeni, aminek a filmváltozatához nemrégiben szerencsém volt, de azért a polcomon lévő Anna Karenina sem egy leányregény. 

Az ok pedig az, amiért hirtelen kedvet kaptam az orosz klasszikusokhoz, hogy nemrég végignéztem a fentebb említett War & Peace minisorozatot a BBC-től. Ha nem a brit csatorna készíti, akkor valószínűleg fel sem figyelek rá, de mivel így volt, nekem pedig általában pozitív élményem volt a sorozataival, ezért nem is volt kérdés, hogy belenézzek. Pláne azért, mert az Anasztázia mesefilm óta szeretnék egyszer eljutni Szentpétervárra.

A történetről: Ahogy az orosz-Napóleon konfliktus eléri csúcsát, öt arisztokrata család nézz szembe azzal a lehetőséggel, hogy életük örökre megváltozik. 

Mivel a könyvet még nem olvastam, viszonyítási alapom nem volt a sorozathoz, de a történelmi eseményekkel egybeszőtt orosz nemesi családok története izgalmas egyveleget képezett, kedvezve ezzel az Austen és Downtown Abby rajongóknak. Bár az utóbbiak, köztük én is, a Viktoriánus Angliába szerettek bele, de szerintem jót tett a környezet változás a BBC legújabb választásának. 

Ha valamiért imádni lehetett a sorozatot, az a orosz tájak és az a bizonyos hangulat, amit a képi világ és az aláfestő zene sugárzott. A kosztümök szintén toppon voltak, az egyedüli dolog talán, ami néha kizökkentett a történetből, a brit akcentus. Persze, nehéz lett volna hiteles orosz akcentust kihozni a színészgárdából, míg lecserélni őket kész érvágás lett volna, hiszen mind remek alakítást nyújtottak kezdve Lily Jamestől Paul Danoig. 

A főcselekmény majdnem egy évtizeden át mutatja be a főkarakterek sokszor véres, ügyes-bajos dolgait. A családi drámák és a szerelmi konfliktusok kontrasztjaként a Napóleon elleni háború szolgáltatta a komolyabb hangvételt. A történet tehát izgalmas volt, a hat epizód alatt egyszer sem vált unalmassá, ellenben kiemelkedőt nem igazán tudok említeni.



A másik negatívum, hogy egyetlen karaktert sem tudtam megszeretni. Érződik, hogy az alaptörténet az orosz realizmus korszakában íródott, mert a karakterek sorra követnek el drasztikus hibákat, miközben egy olyan cselekedetük sincs, ami által igazán meglehetne őket kedvelni. Persze, mondhatnánk, hogy Pierre Bezukhov jó karakter volt, de a naiv hozzáállása a barátaihoz és a feleségéhez idegesített. Érdekes, hogy mindennek ellenére pont emiatt volt élethű, realista a cselekmény (amit értékelek), de a karakterekhez fűződő viszonyomon ez mégsem változtat.

Összességében nagyon megérte végignéznem ezt a sorozatot, mert imádtam az Oroszországi helyszíneket és a hangulatot, amit árasztott. Na, meg az usankákat. Azért kíváncsi vagyok, hogy a könyv olvasóinak mi a  véleménye, van egy olyan érzésem, a sorozat csak a felszínt kapargatta cselekményügyileg és a regény sokkal keményebb...  


Pontozás: 10/7

8 megjegyzés:

  1. Én nem úsztam meg Tolsztojt a gimiben (az Ivan Iljics halála volt feladva), de szerencsére egészen pozitív élményként maradt meg bennem a többi orosszal szemben (egyedül Bulgakovot szerettem még). Ebbe a minisorozatba is mindenképpen bele fogok nézni, tetszenek a kosztümök és a díszlet.
    Az Anasztázia rám is nagy hatást gyakorolt - imádtam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bulgakovot sokat javasolt a régi töri tanárom, lehet, hogy egyszer neki is esélyt adok. :) Mindenképp, csak ajánlani tudom. :D Ha megy tévében, akkor minidig képes vagyok újranézni. :))

      Törlés
  2. Örülök, hogy azért tetszett :)
    Én olvastam a könyvet is (valójában Tolsztoj már a könyökömön jön ki), és tervben van, hogy megnézem, kíváncsi vagyok a könyv után milyen lesz :)
    Pierre engem is idegesített, az első megjelenésétől az utolsó oldalig, szegénykémmel nem igazán tudtam megbarátkozni. Valójában egyedül Andrej herceget sikerült megkedvelnem az egész társaságból.
    Az Anna Kareninát pedig mindenképp olvasd el, nekem az a kedvencem Tolsztojtól :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem látványra biztosan szeretni fogod. :) (Ellenben cselekményileg nem vagyok olyan biztos...) Majd mindenképp írj róla. ;) Akkor nem vagyok egyedül a véleményemmel. Andrej... nem mondanám, hogy túlságosan megkedveltem, eléggé hideg volt a feleségével szemben. De amikor összejött Natashával, akkor drukkoltam nekik. :) Elfogom, ráadásul angolul. :DD

      Törlés
    2. Tegnap megnéztem az első két részt (a cselekmény kapcsán ért egy kellemes meglepetés, meglepően könyvhű adaptáció lett, legalábbis az eddigiek alapján). Majd lesz róla bejegyzés :)) Igen, Andrej egy kissé emberibb volt a könyvben és én is nagyon drukkoltam nekik :)
      Hú, sok sikert hozzá :D És majd írj róla, kíváncsi vagyok,mit fogsz szólni hozzá :))

      Törlés
    3. Örülök neki, hogy tetszett, várom majd a posztot róla. :D
      Köszi, lehet kell is majd. :) (Amennyi időm van mostanában olvasni, kicsit nagy falatnak tűnik. xD) Biztos fogok. :))

      Törlés
  3. I agree the characters could have been more like-able, maybe it was because there were so many? The only people I really cared about were Pierre and Marya.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. That is also true, however the main reason for me was the characters made one horrible decisions after the other. But eventually I was glad these characters find their match, they deserved it after all the suffering.:)

      Törlés